Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Szterényi József: Az új ipartörvény-tervezet jogi főkérdéseinek jogászegyleti tárgyalása. I. Füzet. A munkaviszony általános feltételeit szabályozó szerződés [294., 1909]
27 nek minősítendő még akkor is, hogyha a felek alá sem Írták, szerződés formájába sem foglalták, hanem egyszerűen a békéltető hatóság előtt megállapodtak. Az eddigi kollektiv szerződések, a melyeket Magyarországon ismerünk, oly jogi formába öltöztetve, mely a megegyezés megsértésének következményeit szankcziókép kimondotta, körülbelül két-három év előttig nem voltak. Összes szerződéseink rövid pár sorból állottak. E pár Borban kizárólag a munkaidőt és a munkabéreket szabályozták. A szerződés megszegésének jogi következményeiről egyetlenegy szerződés sem emlékezett meg. A munkások szervezkedése az idők folyamán nálunk is mind szélesebb rétegekre terjedt és a szervezkedés egyik eszköze, tekintettel munkásviszonyaink kezdetleges voltára, a folytonos sztrájkmozgalom volt. Ezzel kellett a munkást beédesgetni és a szervezkedés hasznával megismertetni. Ez volt az oka, hogy a legtöbb iparágban állandó sztrájkjaink voltak, a mely állandó sztrájkok mindig azzal végződtek, hogy a munkások jobb béreket, jobb feltételeket küzdöttek ki és majdnem minden ily sztrájk kollektiv szerződéssel végződött. Ez az iparnak súlyos megterhelésével járt, és az iparnak ez a súlyos megterhelése idézte elő azután azt, hogy abban a pillanatban, midőn az ipari konjunktúra az iparosra nézve megromlott és a munkások helyzete ennek következtében szintén rosszabbá vált, a munkáltatok összeállottak, munkaadószervezeteket létesítettek és igyekeztek munkásaikat megtörni. Ez a letörés az utóbbi időben a legtöbb esetben sikerült is és ez az oka annak, a mit ő exczellencziája felemlített, hogy a munkáltatók egy része jelenleg a kollektiv szerződés ellen van és azt reméli, hogy állandóan fog egyéni szerződésekkel dolgoztathatni. Minthogy azonban ez a helyzet nyilvánvalóan csak a konjunktúra következménye és a viszonyok az ipar új fellendülése esetén csak a munkások javára váltakozhatnak, szükséges volna, hogy a törvényhozás a kollektív-szerződés kérdését szabályozza. Különösen szükséges volna ezt nálunk szabályozni. Magyarországról elmondhatjuk, hogy egyike azoknak az országos
