Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Szterényi József: Az új ipartörvény-tervezet jogi főkérdéseinek jogászegyleti tárgyalása. I. Füzet. A munkaviszony általános feltételeit szabályozó szerződés [294., 1909]
8 tekinti alapelvének, elvileg nem kötelez tehát senkit annak megkötésére vagy arra, hogy a mások által megkötött szerződés hatályának magát alávesse, hanem mint a többi magánjogi szerződésnek, ennek kötelező erejét is csak azokra ismeri el, kik azt személyesen vagy megbízottak utján megkötötték, vagy ahhoz utólag csatlakoztak. Viszont azzal azonban, hogy e szerződést a tervezet magánjogi szerződésnek minősíti, leszámol azzal az állásponttal is, mely szerint a kollektiv szerződés azért nem volna szerződésnek tekinthető, mert a felek nem is akarják magukat jogilag megkötni azzal, mert e szerződés alapján nem létezik a magánjogi szerződés fogalma által feltételezett teljesítésnek szükségessége, a mennyiben itt csak olyan békeszerződés-féléről van szó («une sorte de traité depaix»,mint egyes franczia írók mondják), melynek betartására a feleket, ép úgy mint a nemzetközi béke- és szövetségi szerződések betartására, biró nem kötelezheti, vagyis mindössze csak egy tényleges állapot teremtéséről van szó, melyet bármelyik fél bármikor tetszése szerint, a másik akarata ellenére is, hatályon kívül helyezhet. A tervezet kiindulva a felek által a gyakorlati életben elérni óhajtott czélból, azoknak a szerződés megkötése körül általábon tanúsított magatartásából, a szerződésnek szokásos tartalmából, azon az állásponton van, hogy itt oly magánjogi szerződésről van szó, melyből egyáltalán nem hiányzik a teljesítésnek a magánjogi szerződés fogalmi kellékéül elismert szükségessége, s mely éppen azért, miután a mellett sem a jó erkölcsökbe, sem a közrendbe nem ütközik, teljes magánjogi hatálylyal ruházandó fel. E szempontból eltér tehát például a mai angol törvény- hozásban a kollektiv szerződések lényege tekintetében megnyilvánuló felfogástól, mely akkor, midőn a szervezeteknek, a trade union-oknak és pedig munkaadó- és alkalmazott- szervezeteknek is egymásközti megállapodásait jogvédelemben nem részesíti, sőt kétséget enged egyáltalán még az iránt is, hogy trade union-oknak egyes személyekkel kötött szerződéseiből származhatnak-e peresíthető igények, a kollektiv szerződéseket nem a jogrend, hanem tisztán az erkölcs védelmébe utalja. Anglia példája azonban, bármilyen tiszteletre186
