Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 38. kötet (292-296. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 38. (Budapest, 1909)
Szterényi József: Az új ipartörvény-tervezet jogi főkérdéseinek jogászegyleti tárgyalása. I. Füzet. A munkaviszony általános feltételeit szabályozó szerződés [294., 1909]
7 A kollektív szerződések tehát vannak, rohamosan terjednek és ez a valóság minden gazdaságtörténeti, gazdaság- filozófiai, technikai fejtegetés nélkül is bizonyítja azt, hogy ez a gazdasági alakulat az élet eleven szükségletének felel meg. Nincs itt helye annak, hogy a kollektiv szerződés szükségességét a munkaszerződés, a gazdasági és társadalmi rend történeti fejlődésével, a munkaadónak és alkalmazottaknak a munkához fűződő érdekeivel magyarázzuk, elég szem előtt tartanunk magát az elmondottak által már igazoltnak tekinthető azt a tényt, hogy van, hogy a gazdasági és jogi irodalomnak épen ez alakulat fontosságának felismerése folytán alig létezik ma ennél sűrűbben művelt tárgya és hogy úgyszólván nincs ipari állam, melynek törvényhozása az azzal összefüggő jelenségek szabályozása alól magát felmentve érezné. A nélkül, hogy a kollektiv szerződések törvényes rendezését magam részéről erőltetni akarnám, meggyőződésem szerint nem mentesítheti magát ez alól, akkor mikor az egész ipar külső és belső életének szabályozásáról van szó, a magyar törvényhozás sem. Az ipartörvény-tervezet kiindulási pontja a munka általános feltételei iránt kötött szerződés szabályozásánál az, hogy itt tisztán csak az illető szerződést megkötő feleket kötelező magánjogi szerződésről van szó. Elveti tehát az irodalomban igen gyakran visszatérő és egynémely állam törvényhozásában, más államoknak pedig judikaturájában érvényesülő azt az álláspontot, hogy a munkaviszonynak a kollektív szerződések által nyújtott szabályozása quasi-törvényi szabályozás, mely a kollektiv szerződés érvényességének területi és időbeli határain belül a benne rejlő «vis originaria» - nál fogva köti azokat is, a kik saját kifejezett vagy hallgatólagos akarat-nyilvánításukkal magukat annak alá nem vetették. Ismeretes, hogy Olaszországban az ipari bíróságok, mint a melyeknek ugyanis törvényadta jogukban áll, hogy a közönséges kötelmi jog elvein magukat túltéve «ex seqo et bono» ítélkezhessenek, joggyakorlatukban, ezt az elvet követik. A törvénytervezet a szerződéshez saját akaratukból hozzá nem járuló személyeknek a szerződés hatálya alá vonását nem tartja megengedhetőnek, hanem szerződéskötés szabadságát 185
