Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 37. kötet (284-291. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 37. (Budapest, 1908)
Szladits Károly: Az osztrák polgári törvénykönyv novella-javaslatáról [284., 1908]
37 (A német ptk. 2077. §. I.® és a Terv. 1847. §. e tekintetben paritást teremt törvényes és végrendeleti öröklés közt.) A novella házastársi öröklését természetesen a mi hazai öröklési jogunkkal az előnyösség szempontjából összemérni nem lehet; ezek inkommenzurábilis jelenségek. A novella kiemeli, hogy a házastársnak a magyar jog ad legkiterjedtebb öröklési jogot. Hozzátehette volna, hogy csak a mennyiben a szerzeményi vagyon túlnyomó. A novella a házastárs örökrészének felét kötelesrész erejével biztosítja (nov. 99—100. §., az optk. 762. és 765. §-ainak átszövegezésével); ez a jog szintén újítás az optk.- vel szemben. Ki lehet tagadni a házastársat, ha azörök- hagyó bontásra, vagy a másik házastárs vétkessége alapján ágytól és asztaltól elválásra perelhetett (nov. 101. §., az ■optk. 769. §-ának kiegészítéséül).1 Az özvegyi tartást az optk. eddig is megadta a férjnek ■és a feleségnek egyaránt. Igaz, hogy csak akkor, ha erre rászorul, de legalább ebben a mértékben a férj is feltétlenül biztosítva van, nem úgy, mint hazai jogunkban. Nagy hiánya öröklési rendszerünknek, hogy a nagykorú gyermek mellett az atyának semmiféle jogot nem ad a gyermekre szállt anyai hagyatékra, sem a férjnek a felesége ági vagyonára nézve. Azok a törekvések, a melyekkel öröklési jogunk szerkesztője e hiányokon segíteni igyekezett,2 e téren eddigelé nem hatoltak keresztül; noha a Terv. mostani alakjában önmagával jut ellenmondásba, midőn az elszegényedett férjnek esetleges tartáskövetelést ad az asszony ellen (Terv. 100. §.), de a feleség halála esetére ennek biztosításáról nem 1 Az, hogy a kitagadó ellen szintén volna helye bontó- vagy válókeresetnek, nem gátolja a kitagadást; ugyanígy német ptk. 2335. §. A Terv. 1977. §. e részben, eltérőleg az 1817. §. 3. pontja és az 1847. §. alapelvétől szintén nem kívánja meg a kitagadás hatályosságához a kitagadó vétlenségét. A bontó vagy válóper megindítása nem szükséges a kitagadás hatályosságához, itt a kitagadás ténye elegendőleg igazolja az örökhagyó szándékát (ugyanígy német ptk. és Terv. id. h. Támadja ezt az álláspontot Főelőadmány CCXVI. sz. elvi kérdés, IX. k. 223. 1.). 2 L. az e kérdésre vonatkozó tárgyalásokat Ptkv. bizotts. jkvek II. füzet 86—107. L; VI. füzet 26—77. és 226. 1. 37
