Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 37. kötet (284-291. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 37. (Budapest, 1908)
Szladits Károly: Az osztrák polgári törvénykönyv novella-javaslatáról [284., 1908]
ban, hogy a bíróság peren kívül nem járhat el, ha a határ már eredetileg vitás, s nem csupán a már megkezdett peren- kivüli határjelzés során válik vitássá. A gyakorlat e mellett a vitás határterület adjudicatióját (optk. 853. §.) olyankor, midőn a békés birtoklás nem volt bizonyítható, szintén a per útjára utalta, a mi a perek felesleges szaporítására vezetett. A novella már most (59—62. §§., az optk. id. 850., 851. és 853. §-ai helyébe) gondoskodik arról, hogy a határjelek megújítása és a vitás határ szabályozása minden esetben peren kívül is megtörténhessék, a petitorius perút fenntartásával. A vitás határterület birói felosztása e szerint csakis peren kívül történhetik, mert a petitorium során az igénylő félnek erősebb jogát kell bizonyítania. Ily módon a. határviták nagy része át fog szorulni a peren kívüli eljárásra, a mi a gazdaságosság szempontjából is kívánatos, mert e csekély substratumu perek többnyire nem érik meg a ráfordított költségeket. Terv.-ünk 662. §-a a vitás határ felosztásának anyagi jogi elveit hasonlóan állapítja meg, de — az alaki és anyagi szabályok gondos szétválasztása mellett — nem szól arról, hogy a határvita rendezése mily eljárásra fog tartozni? Az osztrák példa tanulságosan mutat arra, hogy az ily vitákat, a melyek nem jogkérdésen fordulnak meg, nem czélszerü per tárgyává tenni. 5. A dologi jogban leglényegesebb módosítása a javaslatnak az, hogy a tulajdonosnak bizonyos körben rendelkezési jogot ad a jelzálogjog felett (nov. 63—69. §§.). a) Az alaptétel, a melyből a javaslat kiindul, hogy a confusio (helyesebben: consolidatio) esetére, vagyis ha a tulajdon és a jelzálogjog egy személyben egyesül: a meddig, a jelzálogjog nincs törülve, a tulajdonos azt harmadik személyre — ennek jóhiszemére való tekintet nélkül — átruházhatja és harmadik személyek azt végrehajtás utján — ugyancsak jóhiszemre való tekintet nélkül — megszerezhetik. (63. §.) Alapjában véve így volna ez már a mai osztrák jogban is (optk. 1446. §.); azonban a joggyakorlat ez a tételt ismételten megszorító értelemben alkalmazta, úgy hogy csak a jóhiszemű jogszerző részére ismerte el a jelzálogjog ilyetén 52
