Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 37. kötet (284-291. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 37. (Budapest, 1908)
Reichard Zsigmond: Az uzsora-törvényjavaslatról [285., 1908]
61 Az «előlegezés» különben is furcsán fest ebben a tőzs- gyökeres német környezetben. Ugyanis az 1. §. első bekezdésének szövegezése az «értelmi gyengeség» kivételével, mely osztrák, illetőleg svájczi import, fordítása a német törvénynek, eltekintve, mint mondom az «előlegezés» szótól. Azt hiszem, hogy e szó is, mint a bevezetésben jeleztem, gazdasági érdekek képviselője. Mert ezáltal ki van zárva pl., hogy aránytalanul alacsony és a szorult helyzet kihasználásával megállapított munkabérek, uzsorának legyenek minősíthetők: a munkaadó nem előlegez, hanem csak a munkálat befejeztével fizet és a földbirtokos a tél közepén kötött aratási szerződést csak aratás után efi'ectuálja. Érdekes tünet, hogy mig általában a javaslat az adósokat vagyis a tőkét nélkülöző mezőgazdaságot védi minden erővel a hitelező, a tőkepénzes ellen, addig rögtön megváltoztatja álláspontját ott, ahol a két gazdasági kör érdekei találkoznak és mindkettejük ellenfelével, a munkásokéval ütköznek össze. Következetesebb lenne, ha egyáltalán oly szigorúan kívánja a javaslat üldözni az uzsorát, hogy az efajta munkauzsorát is tilalommal sújtsa és az ezt kizárni látszó «előlegezést» elejtse. Az 1. §. második bekezdése ezen szempontból szintén inconsequentiába esik. A «tervszerű» szóval — mely a német «iparszerűség» pótlója — az úgynevezett dologuzsorát csak akkor kívánja büntetni, ha sikerül a hitelező tervszerű eljárását bebizonyítani, holott, mint láttuk, a hiteluzsorát általában minden lehető módon sújtja. Hogy mit ért a javaslat tervszerűség alatt, nem kutatom: valószínűleg az előre megfontolt szándékon is túlmenő folytatólagos cselekményt. De bármi legyen is a jelentése a gyanús szónak, tény, hogy ez által az úgynevezett áruuzsorásokat kedvezőbb helyzetbe hozza a pénzhitelezőkénél. Pedig igen bajos megmagyarázni, miért kedvesebb, enyhébb dolog az áruuzsora. Ha egyáltalán büntetni kell az uzsoráskodó eljárást, akkor az az egyén, a ki — mint Moliere uzsorása — ócska lantokat ad el drága pénzen, vagy pedig az a néhány év előtt a bordeauxi törvényszék elé állított czipész, ki egy pár czipőt 4000, egy másikat 33,000, egy harmadikat 375,000 frankért adott el és általában mindazok, kik a hitelezést gondosan elrejtő formák kitalálásával 133
