Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 37. kötet (284-291. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 37. (Budapest, 1908)

Reichard Zsigmond: Az uzsora-törvényjavaslatról [285., 1908]

39

legutóbbi hónapok során, midőn tudvalevőleg az osztrákmagyar bank kamatlába nem speciális viszonyaink, hanem az egész világra kiterjedő pénzdrágaság folytán a 8%-os kamatot megközelítette, úgy hogy még igen hitelképes és tapasztalt egyének is' kénytelenek voltak 8%-ot meghaladó kamatokat concedálni.

Az 1877: VIII. tczikk tehát hatályon kívül helyezendő.

Áttérve már most a javaslatra, teljesen osztom Schwarz Gusztáv ő méltóságának azon nézetét, hogy a javaslat több tekintetben aránylag csekély czélokat óriási, arányban nem álló eszközzel akar megvalósítani, a mint ő mondotta, verebekre lő ágyúval.

Kiindulok mindenekelőtt az uzsora u. n. magánjogi tény- álladékából, vagy helyesebben magánjogi következményeiből, a mint azt a tervezet 6. §-a körülírja. Az előadó úr ezen szakasz kapcsán azt a felfogást fejtette ki nagy konzekven- cziával, hogy az uzsorás ügyleteknél tulajdonképen nem is olyan ügyletekkel állunk szemben, a melyek a törvény valamely speciális tilalma folytán érvénytelenek, hanem olyan ügyletekkel, a melyek a jó erkölcsökbe ütköznek és ennélfogva semmisek, sőt semmisek volnának akkor is, legalább az ő felfogása szerint, ha ez a törvényjavaslat nem is emelkednék soha törvényerőre, és így ha jól emlékszem, oda formulázta felfogását, hogy tulajdonképen már az 1883:

XXV. tczikk alapján is módja lett volna a bírói gyakorlatnak, ezen ügyletek semmisségét egész általában és nem csupán az 1883: XXV. tczikk korlátái között, megállapítani. Vagyis a büntetőjogi, fenyítő eljárástól egészen függetlenül megállapítani, hogy minden ügylet, a mely uzsorás ügylet, eo ipso semmis. Ebből kifolyólag helyezkedett azon álláspontra is, hogy a feltűnő aránytalanság tulajdonképen helytelen megszűkítése a magánjogi fogalmazásnak és helyesebb volna egyszerűen az aránytalanság fogalmával operálni.

Ezt a felfogást, t. teljes ülés, nem tehetem magamévá, amint az uzsorás ügylet azon megállapítását és meghatározását, a mely a német Ptkv. 138. §-ának 2. bekezdésében és annak nyomán a mi Ptkv-ünk első tervezetében foglaltatik, sem tartom helyesnek. Hogy ezen felfogás épen nem követni