Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 36. kötet (277-283. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 36. (Budapest, 1908)
Lengyel Aurél: A Magyar Jogászegylet Büntetőjogi Bizottságának tanácskozásai a büntető-novella tárgyában. IV. füzet [279., 1907]
26 A feleletteherrel tartozó fiatalkorú bűnösökkel szemben tehető intézkedéseket a javaslat 17. §-a sorolja elő. Kiegészíti e felsorolást a 18. §-nak 2. bekezdése annak megállapításával, hogy ha a 17. §-beli intézkedés a fiatalkorúnak jövőbeli magaviseleté és erkölcsi fejlődése szempontjából nem mutatkozik kívánatosnak, a bíróság a 16. §-nak fentidézett 2. s 3. bek. értelmében jár el. 1. Mielőtt az egyes intézkedésekről szólanék, kifogásolnom kell azt, hogy a Javaslat összeelegyíti a fiatalkorú törvényszegőknek jellegzetesen különböző maga-alkotta kategóriáival szemben alkalmazásba vehető rendszabályokat. Nem vonja le a saját, élesen kidomborított álláspontjából folyó konsequentiákat. Fenforog az erkölcsi s értelmi fejlettségnek a feleletre vonáshoz kívánt foka; a biró a vádlott egyéniségének, szervezeti minőségének s életsorsának mérlegelésével azt találja, hogy annak akarási képessége s felelősségérzete kellő fejlettségű; egy szóval meg van az, mit a Javaslat a «büntethetőség» konstatálásához követel: a Javaslat még sem kíván büntetni. Legalább nem mindig. Materiális büntetést pedig csak épen a végletes esetekre tart fenn. A mennyire üdvös a maga helyén a büntetés helyett fenyítékeknek s mentő intézkedéseknek alkalmazásbavétele, ép oly elhibázott, ha ezeket oly esetek számára is készletben tartjuk, melyek azoknak alkalmazása alól valósággal kirínak. Az ellen bizonyára nem vethető kifogás, hogy a javaslat a fiatalkorúak megmentése körül a célszerűségi eszmét állítja az ítélkezés homlokterébe s hogy ennek folyamányaként az eleddig csaknem kizárólagosan használt materiális büntetések háttérbe szorításával nevelési eszközökkel s erkölcsi büntetésekkel iparkodik a jövő zavartalanságának biztosítására. De bizonyára túlzás, hogy a Javaslat — melynek indokolása pedig oly meggyőzően hibáztatja a tételes jogunkbeli unifikációt — a legfontosabb kérdésben az összes gyermek- és fiatalkorú törvényszegőket egy kalap alá vonja. Ezt az individualizáció szabadsága nem követeli. 2. Áttérve a részletekre, a dorgálást illetően hiánynak tartom, hogy a Javaslat a dorgálásnak, mely pedig kétségtelenül büntetésnem jellegével bir, a Btk. büntetési rendsze76
