Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 36. kötet (277-283. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 36. (Budapest, 1908)
Fazekas Oszkár: Sürgős iparjogvédelmi reformok [278., 1907]
и még a távolabbi külföld előtt is igen nagy tekintélyre tett szert, követett el szembeszökő hibákat és ismételten foglalt el olyan álláspontot, a mely a szabadalmi hivatalnak következetesen követett és bevált felfogásával összhangba nem volt hozható. Minthogy pedig a jogszolgáltatásnak legelső követelménye az állandóság és jogbiztonság, ebből elviselhetetlen helyzeteknek kellett előállani. Megtörtént például hogy a világnak egyik legismeretesebb szabadalmi ügyében, — az Auer-féle szabadalom ügyében — a szabadalmi hivatal Auer első találmányaira, a mely találmányok csak kísérletezési jelleggel bírtak, megadta a szabadalmat, a későbbi találmányra azonban, a mely azután valósággal átment az életbe és a mely a jelenkor egyik legjelentékenyebb találmányává lett, már nem adta és nem is adhatta meg a szabadalmat azért, mert annak műszaki lényege magának Auernak korábbi szabadalmaiban már le volt fektetve. És mi lett a következmény?! Az, hogy az életben értéktelenekké váltak azok a korábbi szabadalmak, egyszerűen azért, mert utánozták, — persze nem a kísérleti találmányokat, a melyekre a szabadalmakat megadták, hanem azt a jó találmányt, a melyre a szabadalom meg nem adatott! Ezzel természetesen szabadalom-bitorlást követtek el a szabadalmi hivatal felfogása szerint; hiszen a szabadalmi hivatal azért nem adta meg arra a későbbi de gyakorlati találmányra a szabadalmat, mert azonosnak tartotta a korábbi szabadalmazott, de nem egészen gyakorlatias találmánynyal. Ám a szabadalom-bitorlási ügyekben nem a Patentamt dönt, hanem végső fokon a Reichsgericht. A Reichsgericht pedig nem volt figyelemmel a szabadalmi hivatalnak ezen álláspontjára és kimondta, hogy nem forog fenn bitorlás. Szerény nézetem szerint helytelenül, hatásköri túllépéssel járt el a Reichsgericht. Az azonosság kérdésében a szabadalmi hivatal döntött az utolsó fokon, tehát álláspontja szükségképen rés judicatát képezett. Midőn tehát a Reichsgericht erre nem volt tekintettel és megállapította, hogy a szabadalmazott találmány nem azonos ama korábbi kísérleti szabadalmak tárgyaival: jogerősen elbírált jogviszonyt tett félre s így Auer Németországban az ő szabadalmaival nem ért el semmit, mert a mi szabadalmazva 44
