Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 36. kötet (277-283. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 36. (Budapest, 1908)
Fazekas Oszkár: Sürgős iparjogvédelmi reformok [278., 1907]
25 volt, az nem volt jó, a mi pedig jó volt, a Beichsgericht szemében nem volt oltalomban részesülőnek tekinthető. Hasonló jelenségekkel találkozhatni nálunk is a szabadalmi tanács részéről. Ezt azonban már egy korábbi előadásom alkalmával részletesen méltattam és azért ezúttal nem szándékozom erre kitérni annál kevésbé, mert az idő jelentékenyen előrehaladt és nem kívánok t. hallgatóim türelmével visszaélni. Úgy hiszem, ezekben eléggé okát adtam annak, hogy a szabadalmi hivatal mint alsó fokon bíráskodó forum és egy alkotandó második forum között szükségképen összhangot kell teremteni: vagyok bátor áttérni annak a konkrét javaslatnak ismertetésére, a mely ezen czélt megvalósítani igyekszik. A szabadalmi tanács mai mivoltában nem felel meg feladatának és pedig több okból, a melyeket csak röviden vagyok bátor érinteni. Első sorban azért, mert a bírói függetlenség követelményeinek nem felel meg. A szabadalmi tanácsnak ama tagjait, a kik a műegyetem tanárai, öt évről öt évre nevezi ki a király a keresk. miniszter előterjesztésére. Természetes, hogy oly bírót, a ki a bírói hivatáson kívül még egyéb hivatást is tölt be és a ki az 1869: IY. t.-cz.- nek — gondolom, — 7. §-ával ellentétben a specziell ott kiemelt tanári állást tölt be, már társadalmi szempontból sem tekinthetünk egészen függetlennek ; de nem tekinthetjük függetlennek politikai tekintetben sem, mert öt évről öt évre való kinevezéstől függ. Különös fontossággal bir ezen szempont azért, mert az állam számos üzeme egyenesen érdekelve van a szabadalmi ügyek körül, minthogy az állam maga is számos szabadalom tulajdonosa és különösen érdekelt az ú. n. katonai szabadalmak szempontjából, a melyek tekintetében tiltakozási jog illeti meg a hadügyminisztert a kereskedelemügyi miniszter útján. De nem megfelelő a szab. tanács mai szervezete azért sem, mert nem felel meg ezen bíróság a szerves fokozatosság követelményének. Azok a bírák, a kik a tulajdonképeni praxis forrásánál a bejelentési osztályban ülnek, a mely évente körülbelül 3—4000 szabadalmi bejelentési ügyet intéz el — vitás és nem vitás ügyeket — akár került felszólalásra az ügy, akár nem: soha sem jut45
