Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 36. kötet (277-283. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 36. (Budapest, 1908)
Schiller Bódog: A Hármaskönyv egyik állítólagos főforrásáról [283., 1908]
KW mes előadónk, hogy ha valaki nem tudná, mennyivel előzte meg a Summa a Tripartitumot, azt bihetné, hogy a Summa az utóbbinak kivonata. Hát ez eléggé csillogó ötlet, de ne feledjük el, hogy ez a látszat mindig fenforog, ha egy rövidre szabott dolgozat (Summa) hosszú lére eresztetik fel. A látszat — de csakis a látszat — mindig ezt mutatja, hanem csak: «ignotos fallit, notis est derisui». Legfontosabb azonban egymás mellé állítanunk a «iusti- tiának» az Institutiókbeli és Werbőczinél található definiti óját. «Iustitia'est constans et perpetua Iustitia: est constans et perpe- voluntas ius suum cuique tri- | tua voluntas ius suum iiwicuibucndi.» (Inst. I. 1.) ' que tribuens. (Hk. Pröl. I. prine.) Látni való, hogy az Instituliók classicus szépségű latin definitiója barbár módon el van ferdítve. A «cuique» velős rövidsége kapott egy «uni» toldást ; a classicusan gyönyörű «voluntas tribuendi» gerundiuma pedig egy «voluntas tribuensi) participiumává silányult. Minden egyéb commentár helyett állítsuk már most ide a Summa «iustitia» idézetét: «Justitia est constans et perpetua voluntas ius suum tmt'cuique tribuens.» (Summa: 1. 2.У1 Azonban menjünk tovább. A «iustitia» definitiója után következik a «ius» definitiója. A Hármaskönyvben a Prologus II. czíme foglalkozik vele. Idézi benne Tulliust (nyilván Cicerót) mondván: «Quod2 per Tullium sic definitur: est ars sive scientia boni et aequi, secundum quam nos sacerdotes, id est: sacras leges et cuilibet iura sua ministrantes appellamur.» Még a körültekintő Tomaschek figyelmét is elkerülte, mekkora «corpus delicti» ez a Cicero (?)-idézett, mely a com- pilátort úgy elárulja, mint a tolvajt a köpönyeg alatt visító malacz. Ez a definitiója a «ius»-nak ugyanis egyáltalán nem Cicerótól ered. Tudom, hogy ezt állítani. — így negative — egy kissé merész dolog volna, de miután a positiv czáfolat is 1 Annyiban mégis eltér a Summától a Hármaskönyv, hogy utóbbi mind a kétszer «unicuique»-t, mig a Summa a második helyen már tisztán «cuique>-t ir. 2 T. i. «ius» (a jog). 391
