Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 36. kötet (277-283. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 36. (Budapest, 1908)
Schiller Bódog: A Hármaskönyv egyik állítólagos főforrásáról [283., 1908]
99 nagyjában az Institntiók, Digesták stb. szövegéhez (Wortlaut) simul ugyan, de benne bizonyos jellegzetes változtatások és toldások vannak («eigentümliche und charakteristische Wendungen und Zusätze») — és ezek mind ismétlődnek Werbő- czinél! Nem elég tehát a Summát és a Tripartitumot egymással, hanem mindkettőt az eredeti forrással is össze kell hasonlítani s akkor elesik az a feltevés, hogy mind a kettő közös (!) forrást használt volna. Ezt az összehasonlítást Tomaschek az olvasó diligentiájára bízta, bátor leszek tehát nehány példát bemutatni. Werbőczi prológusa előbb nehány sorban elmondja, hogy mit fog tartalmazni a prologus. Ezek után tárgyalja az I. czím az «Igazság»-ot. (De iustitia.) A «iustitia» defi- nitiója után annak természeti és törvényire való felosztását adja. (Proh I. 3. §.) Lássuk, mennyi az, a mit az egész I. czímből az Instituti ókban megtalálunk s azt tapasztaljuk, hogy nem több, mint maga a puszta definitió. A mi a duplex iustitia, scilicet naturalis et legalis feloszlást illeti, azt hiába keresnők Justinianus Institutióiban, sőt a Grátián Decretumában is, mert az nem egyéb, mint középkori barbár szószaporítás. A classicus jog csak nus naturale»-t ismert, a «iustitia naturalis»-t a középkor componálta hozzá. Honnan vette tehát Werbőczi ezt a felosztást? Vagy maga csinálta, vagy kiírta más munkából. Ne mondjunk még Ítéletet ; elégedjünk meg annak puszta constatálásával, hogy ez a felosztás szóról-szóra megvan a «Summában» is. Lássuk azonban az I. czím constructióját. Az Institu- tiók «iustitia definitióját» kétszer hozza Werbőczi. Először a czím fejezetében, másodszor a czím 3. §-ában. Ezért mondja a 3. §. a definitió után : «ut praenotatum est». Constatál- juk, hogy a Summa (I. 2.) ugyancsak kétszer hozza a defi- nitiót s a második helyen hozzá teszi: «ut supradictum est». A definition kívül hoz Werbőczi az I. ez. 2. §-ában idézetet Szt. Gergelyből, Hesiodosból, Hieronymusból és Aris- totelesből. Igaz, hogy ezek a Summában elő nem fordulnak Ezen és pedig több helyütt visszatérő jelenségből, hogy Werbőczi bővebb, mint a Summa, arra az ötletre jön érde393
