Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 36. kötet (277-283. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 36. (Budapest, 1908)
Kiss Géza: A pozitív szerződésszegések a német polgári törvénykönyv és a tervezet alapján [277., 1907]
Tisztelt Teljes-ülés! Mindenekelőtt legyen szabad megemlítenem, hogy a jelen értekezés czíme nem fedi teljesen annak tárgyát. Az a vita, a mely a német magánjogi irodalomban a «pozitív szerződésszegések» kérdése körül folyik, mireánk nézve nem annyira a tételes megoldás szempontjából bir jelentőséggel, mint inkább azért, mert egy másik, sokkal általánosabb fontosságú problémának megítélésére adhat alkalmat, t. i. a jogtudomány és jogalkalmazás szerepének megítélésére úgynevezett jogi hézagok fenforgása esetén. Hogy ennek daczára óvakodtam a most jelzett tendencziát a czímben kifejezésre juttatni, annak okát abban adhatom, hogy az említett nagy problémával itt ex asse nem foglalkozhatom, hanem csupán a pozitív szerződésszegéseknek a német polgári törvénykönyv alapján való elbírálásával, azaz a szóban forgó nagy elvi kérdés egyik alkalmazott esetével kapcsolatban. I. Minden magánjogrendszernek alapelve, hogy az adósnak a magára vállalt szolgáltatási kötelezettségnél fogva hitelezőjét bizonyos — törvényileg vagy szerződésileg meghatározott — módon ki kell elégítenie. Ha az adós ennek a kötelezettségnek nem felel meg, szerződésszegést követ el. Ez utóbbi magatartás következményeit a legtöbb régebbi és újabb magánjogrendszer egységesen és ép ezáltal kimerítően szabályozta, kimondván, hogy ilyen esetben a szerződés- szegő adós a hitelezőnek kártérítéssel tartozik. Ez a jogelv minden vétkes szerződésszegés esetére annyira természetesnek, sőt nélkülözhetetlennek tűnik föl minden jogász előtt, hogy azt úgyszólván a jogi sarktételek közé sorolhatnók és ehhez képest alig tudnánk olyan jogrendszert vagy törvény- könyvet elképzelni, a melynek szempontjából ez az elv kétséges lehetne. 3 1*
