Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 36. kötet (277-283. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 36. (Budapest, 1908)
Kiss Géza: A pozitív szerződésszegések a német polgári törvénykönyv és a tervezet alapján [277., 1907]
4 A sors iróniája, hogy ez az «elképzelhetetlen» állapot épen a német B. G. B.-on következett be, azon a törvény- könyvön, a melyről, megfelelően hosszú idők fáradhatatlan buzgalmának, azt hitték, hogy úgy a jogintézmények szabályozásában, mint a jogtételek formulázásában a pontosság legmagasabb fokát sikerült elérnie. Igaz, hogy a jelen esetben épen ez a túlságos nagy «preczizitás» boszulta meg magát.* A német tudomány törekvése már régóta oda irányult, hogy a szolgáltatás teljesítésének szóban forgó akadályai közül különösen két jelenségre fektesse a fősúlyt, a többi jelenségeknek indokolatlan elhanyagolásával. Ez a két momentum: a szolgáltatásnak az adós hibájából való utólagos lehetetlenné válása és a késedelem. így keletkezett azután a B. G. B. szerkesztőiben is, főleg Mommsen Frigyes idevágó nagyszabású tanulmányainak hatása alatt az a feltevés, hogy az említett két jelenség tüzetes szabályozása az összes szerződésszegések következményeit kimerítően fogja megjelölni: a késedelemben és a szolgáltatásnak utólagosan, az adós hibájából történő lehetetlenülésében minden elképzelhető szerződésszegés bennfoglaltatik. Ennek megfelelően a német ptk. világosan és kimerítően intézkedik azokról az esetekről, a melyek a késedelemnek és a szolgáltatás lehetetlenné válásának kategóriái alá vonhatók. A törvény minden méltatója, tehát a hivatalos és nem hivatalos doktrína egyértelmüleg konstatálták, hogy ez a szabályozási mód kimerítő, hogy nem merülhet fel olyan eset, a melynek eldöntésére a törvény útmutatást ne adna. Ámde a gyakorlati élet, a törvény jóságának minden elméleti kutatásnál kritikusabb próbaköve nemsokára felmutatott ilyen eseteket. Staub, a két év előtt elhunyt híres kereskedelmi jogász figyelmeztette a jogászközönséget elő* Érdekes és tanulságos, a mit erre nézve — általánosságban — Kohler mond (Lehrbuch des bürg. Rechts, I. к. (1904.) 6—7. о.: «Die Eigenheit . . . seiner Fassung (t. i. des Gesetzes) ist . . . eine scharfe, oft allerdings recht kleinliche Terminologie, ein pedantisches Bestreben nach äusserlicher Sauberkeit und Genauigkeit in der Form, eine Peinlichkeit in der Formulierung, ein oft unerträglicher Doktrinarismus im Ausdruck der Rechtsgedanken . . .» stb. 4
