Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 36. kötet (277-283. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 36. (Budapest, 1908)
Fazekas Oszkár: Sürgős iparjogvédelmi reformok [278., 1907]
16 dítható törvényhozási apparatus, az a kérdés: nem volna-e időszerű, sőt sürgősen szükséges felvenni ebbe a javaslatba — bár más czélokat tart szem előtt és pedig első sorban a curia tehermentesítését — egy olyan értelmű intézkedést, a mely foganatot szerez a törvényhozó valódi intentiójának és belyreállítja legalább a statusquot ezen a téren, a mely statusquo tulajdonképen senkinek intentiójával nem ellenkezett, sőt ellenkezőleg a törvényhozás intentiója ellenére változott meg. A statusquo ante helyreállítása abban állana, hogy a szóbanforgó bitorlási ügyekben elejtenők a semmiségi panasz korlátáit. A Polónyi-féle javaslat szerint a semmiségi panasz azokban az esetekben, a melyek bennünket itt érdekelnek, t. i. az 556. §. esetében a curia helyett az ítélőtáblák hatáskörébe utaltatik át. Már most az a kérdés merül fel, hogy a mennyiben hely adatnék ennek a kezdésnek s a szabadalombitorlási és védjegybitorlási ügyekben a semmiségi panasz korlátái elej- tetnének és pedig a semmiségi panasznak mindkét irányú korlátái, azok is, a melyek a Bp. 576. §-ában vannak megállapítva és azok is, a meyekre később vissza fogok térni, szóval, ha semmiségi panasznak volna helye a törvényszék másodfokú ítélete ellen: kielégítő volna-e a semmiségi panasznak a kir. táblához való felvitele, avagy, szükséges, hogy azokat a curiához vihessük fel. Szerény nézetem szerint föltétlenül szükséges, hogy a curiát terheljük a semmiségi panaszok ezen fajával. A «terhelést» nem kell szó szerint venni, mert viszonylag igen csekély teher háramolnék ebből gyakorlatilag a curiára; az esetek száma, a melyek a kir. törvényszékekhez feljutnak, alig tehető többre mint 30-ra, legfeljebb 40 re egy évben és ha felteszszük azon nagyon valószinűtlen eshetőséget, hogy valamennyi törvényszéki Ítélet ellen semmiségi panaszszal élnének, akkor is csak egy perczentet képezne az a munkatöbblet, a mely ebből előállana. De még ennyi ügyszaporulat sem volna teljesen ezen reformnak rovására irható, mert a kir. curia úgyis azon helyzetben lesz, hogy a jogegység érdekében kezdeményezett perorvoslatokban döntsön, sőt — amilyen erősen kezébe vette már az igazságügyi kormány ezen ügyet és a mennyire gondoskodás történt az iránt, hogy 36
