Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 36. kötet (277-283. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 36. (Budapest, 1908)
Fazekas Oszkár: Sürgős iparjogvédelmi reformok [278., 1907]
12 nem incorporate, hanem csak conformizáló jellegű, nem vonja be a szabadalmi törvénybe magát azt az 1883. VI. t.-czikket ama szakaszok sorozatával, mert hiszen nem az volt a törvényhozó intentiója, hogy megcsontosíttassék az akkori eljárás, hanem az, hogy ezen ügyekben is a mindenkori általános eljárás követtessék, kivéve ama különös intézkedéseket, a melyeket a törvény tartalmaz, a melyek pedig a hatáskör kérdésében semmi egyebet elő nem írnak, mint hogy a felebbvitelnek mindenkori korlátái elejtessenek. Minthogy pedig ma a felebb- vitel a járásbíróságtól nem a táblához és a curiához megy, hanem a törvényszékhez, és onnét el van zárva a semmiségi panasz a curiához, tehát ezen korlátozó intézkedés mellőzéséből az következnék, hogy megengedtessék a semmiségi panasz a törvényszéktől a curiához. A historicum kedvéért voltam bátor ismertetni ezen vitát, a mely a szaksajtóban lefolyt, hogy oda concludáljak, miszerint a gyakorlatban ez kevés nyomot hagyott, a mennyiben, a mint már jeleztem, általános a gyakorlatnak az a magatartása, hogy az eljárás tekintetében nem tekinti abrogáltnak ezen két törvényt, a hatáskör tekintetében pedig igenis abrogáltnak tekinti. Б részben a curiának számos határozata van, a mely a semmiségi panaszoknak visszautasítása ellen felfolyamodó végzéseket elutasítja. A helyzet tehát ma az, hogy az ország 64 törvényszéke végső fokon dönt úgy a szabadalom-, mint a védjegybitorlási ügyekben. Ez kétségtelenül olyan állapot, a melynek távol kellett állnia minden magyar törvényhozó intentióitól, mert hiszen ott van a kifejezésre juttatott elv, — világos a törvény betűje, — a mely a felebbvitel minden korlátját elejti ezen a téren; de távol kellett, hogy álljon azért is, mert semmi jele annak, hogy a magyar törvényhozás keveselte volna azon jelentőséget, a melyeket ezen ügyek mindenesetre vindikálhatnak maguknak, és a melyek arra bírták a külföld minden egyes törvényhozását (kivétel nélkül), hogy a jogsérelmet ezen a téren vétségnek minősítse, illetve a legfelsőbb bírói fórumig felvinni engedje. Nincsen olyan tételes törvény a világon, a mely kihágássá tenné a szabadalmi és a védjegyjog tudatos megsértését, és nincsen olyan tételes törvény a 32
