Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 36. kötet (277-283. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 36. (Budapest, 1908)
Fazekas Oszkár: Sürgős iparjogvédelmi reformok [278., 1907]
5 védjegytörvény 23. §-a, a mely már azóta hatályon kívül helyeztetett, ezt vétségnek nyilvánította. A védjegyjog megsértését, a mint magát kifejezte: «az árúbélyeg hamisítását» vétségnek minősítette és 2000 forintig terjedhető büntetéssel sújtotta. A szabadalmi oltalmat szabályozó osztrák patens pedig ipari kihágásnak minősítette mások szabadalmi jogainak megsértését és szintén pénzbüntetéssel, 2000 forintig terjedhető «pénzbírsággal» sújtotta. Ez azért bir fontossággal, t. teljesülés, azon tárgyra nézve, a melyről ma szó lesz, mert ezen körülményből, hogy t. i. az akkori védjegytörvény vétségnek minősítette a védjegybitorlás cselekményét és hogy akkor még nem volt magyar szabadalmi törvény, hanem csak osztrák patens, fejlődtek azután mindazon inconvenientiák, a melyek mai előadásom tárgyát fogják képezni. T. i. a Bpts előkészítői, a midőn végigmentek azon törvények sorozatán, a melyek büntető sanctiókat állapítanak meg, szabadalmi oltalomra vonatkozó törvényt nem találtak. Ez a magyarázata annak, hogy a Bpts egyáltalán nem tartalmaz semmiféle megemlékezést arról, hogy szabadalmi oltalom is van Magyarországon. Pedig erre a törvény számos intézkedése keretében lett volna alkalom, sőt kényszerűség forgott fenn arra nézve, hogy megemlékezés történjék, különösen a vád képviselete körül, a hol a védjegyoltalomról igenis van megemlékezés, a mennyiben a 41-ik §. oda utalta, a hol a sértett mint főmagánvádló az ügyészség mellőzésével lép fel a vád képviseletében. És ugyancsak lett volna alkalom az eljárás ama részeit szabályozó rendelkezések kapcsán, a melyek az akkor fennállott szabadalmi, illetve védjegyügyi eljárás rendelkezéseivel ellenkezésben állottak. Mondom, a Bpts 41. §-a csupán a védjegybitorlásról emlékezik meg; a szabadalmi oltalomról nem tesz említést. A Bpts benyújtása után fogadta el a magyar törvény- hozás azon szabadalmi- és védjegy-törvényjavaslatokat, a melyek akkor már be voltak ugyan nyújtva, a melyekkel azonban a törvény előkészítői nem találkozhattak a Magyar Törvénytárban és pedig a szabadalmi törvényt, a mely az 1895: XXXVII. t.-czikkben emelkedett törvényerőre és az 1895 : XLI. t.-czikkben foglalt védjegynovellát. 25
