Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Salgó Jakab: Milyen intézkedések szükségesek a csökkent beszámítású és iszákos egyénekkel szemben? [252., 1905]
8 tetésben, hanem abban fekszik, hogy a társadalom valamely állandó módon segítsen magán; gondoskodjék a társadalom hathatós védelméről ezen legveszedelmesebb egyénekkel szemben. De ő tovább is ment s azt mondta, — ha nem is fejtette ki egészen — hogy ha ilyen egyének léteznek, a kiknek abnor- mitása minden társadalmi összeütközésnél kiderül, akkor világos, hogy nem abból az összeütközésből ered az illetőnek csökkent beszámítási képessége, hanem az már meg volt előbb is, tehát nem szükséges bevárni az összeütközést, hanem annak elejét kell venni. Erre nézve ő legjobbnak, legcélravezetőbbnek tartotta a gondnokság kimondását. Ma a helyzet az, hogy a biró kimondván a csökkent büntetést, a csökkent beszámíthatósági egyénre, a büntetés kitöltése után semmiképen sem foglalkozik az illető egyénnel ; a mai állapotok mellett a gondnokság kimondása után semmiképen sem foglalkozik, nem törődik a társadalom a gondnokoltnak további sorsával, úgy hogy tényleg úgy áll a dolog, hogy itt a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal. Tény az, hogy az ilyen egyénekről, a kikről bebizonyosodott, hogy a társadalmi életre nem valók, abban meg nem állják helyűket, úgy kell gondoskodni, mint más tehetetlen egyénekről, pl. a gyermekekről. Az a kérdés, hogy miképen jut a társadalom annak tudomására, hogy abnormis egyénnel van dolga. E kérdés tulajdonképen nagyon egyszerű. Ha ilyen abnormis egyén a társadalommal összeütközésbe jön, akkor tudomást szerez róla a társadalom, mert összehordják az előzményi adatokat és ezeknek, valamint a vizsgálat alapján megállapítják, hogy az illető abnormis lelkületű egyén. De ilyen összeütközés hiányában hogy jut a társadalom ennek tudomására? Kényesnek látszik a kérdés, mert a hol nincs vádló, ott nincs vádlott; de ne is legyen ott szó vádlottról. Azonban teljességgel nem áll az, hogy a társadalom nem juthatna annak tudomására, hogy ilyen egyének léteznek, társadalmi összeütközés nélkül. A mig arra kerül a sor, hogy az ilyen egyén a társadalommal összeütközésbe jön, addig annyi baj és összeütközés volt már az illetőnek szükebb milieujében, a melyben az az egyén él, hogy a szükebb kör régen tud róla, sokkal előbb, mint100
