Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Baumgarten Izidor: Ünnepi beszéd a büntetőtörvénykönyv huszonötéves fennállása alkalmából [251., 1905]
15 A mi büntetőtörvénykönyvünk az egyéni felelősség elvén épül fel. A megtorlás feltételezi a bűnösséget, ez utóbbi az akarat szabad elhatározását. A sociologusoknak a társadalom egy önálló organismus, mely ellátva külön szervekkel és erőkkel, külön működési törvények uralma alatt is áll — egy szervezet, melynek az egyén minden önállóság nélküli, az egésztől nyert impulzusok szerint szükségszerűleg eljáró egyik sejtje, így alakul át az egyéni felelősség társadalmi felelősséggé, az egyéni bűnösség társadalmi veszélyességgé és az igazságos megtorlás czéltudatos védekezéssé. Mig tovább nekünk a bűntett egy epizód az ember életében és e jellegét akkor sem veszti el, ha újra elkövetik: addig a sociologusoknak a bűnözés egy állapot, mely könnyen válhatik chronikussá. Azért kell a büntetésnek, mely a bűnösség fogalmának elejtésével nem járhat el a megtorlás képében, a megelőzés szolgálatába szegődnie. Oktasson, hol az ismeretek, neveljen, hol az alkalmazkodás, javítson, hol a társadalmi együttérzés, gyógyítson, hol a testi és lelki épség hiányzik és tegyen ártalmatlanná, hol a szellemi és erkölcsi átalakítás mívelete eredményre nem vezethet — de ne különböztessen meg, vájjon súlyos vagy könnyű törvényszegést követett el a tettes. Hol a büntetés neme és mértéke fölött a bűnös minősége dönt, ott az objectiv jogsértés elveszti jelentőségét. Elpártolva büntetőtörvénykönyvünktől, melynek alapelve, hogy senki sem büntethető más büntetéssel, mint a melyet a részéről elkövetett cselekményre a törvény előzőleg megállapított, ezentúl azt kellene hirdetnünk, senki sem büntethető más büntetéssel, mint a milyen egyéniségének megfelel. így alakul át a büntetőjog a társadalmi hygiena rendszerévé. Ne azt nézzük, mit követtek el, hanem ki követte el és szemben a bűnösség és büntetés közötti helyes aránynyal, melyet törvénykönyvünk hirdet, ezentúl a jogszolgáltatás terén is vallanunk kell azt az elvet: «si duo faciunt idem, non est idem.» Azért teszik kötelességévé a modern criminalistának, hogy többet foglalkozzék a bűntettessel mint a bűntettel, holott kétségtelen, hogy az esetek túlnyomó nagy többségében, az ki bűntettet követ el, még nem «bűntettes.»Azért kívánják a feladata magaslatán álló birótól, hogy ne a jogsértést nézze, hanem 87
