Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
A büntetés kimérésének reformja. A Magyar Jogászegyletben 1905. február 4-én és 11-én tartott vita [250., 1905]
8 csak egy dolgot lát biztosan megállapíthatónak, azt t. i., hogy a büntetések kiszabása túlnyomóan a minimum körűi ingadozik, hogy tehát azt általában az enyheség jellemzi. Szerinte az enyheségnek e tultengését az irodalom egyes ép oly fáradhatatlan, mint lelkes képviselői örömmel üdvözlik. Nem nevezi meg az irodalom ez ép oly fáradhatatlan mint lelkes képviselőit, de a ki találva érzi magát: az remélhetőleg tiltakozni fog az ellen, hogy a bírói gyakorlatnak bármely irányban való tultengését örömmel üdvözli. Részemről egyetértek az előadó úrral abban, hogy az enyheség általában a bumanismus követelménye ; de én is megteszem azt a kikötést, hogy az ne legyen sablonszerű és önkényes. Mert ha csak ötletszerű és minden biztos alapot nélkülöző eredménye az ítélkezésnek az enyhe büntetés: akkor ép úgy eredménye lehet annak a szigorú sőt tulszigorú büntetés is. Minden attól függ, hogy a biró miként van hangolva, illetőleg miként befolyásolható a különböző mellékkörülmények által. Ezt a gyakorlatot én se volnék hajlandó iránytű nélkül hagyni csak azért, mert túltengés van az enyheségben. Kívánatosnak inkább azt tartom, hogy az ötletszerű tulszigorú és tulenyhe büntetések helyébe az észszerüleg kiszámítható normális büntetés lépjen, habár ezáltal megszűnnék is az enyhítés tultengése. Erre törekszik az előadó úr is. Hogy azonban e czél megvalósítására irányzott javaslatát helyes alapra fektethesse, előbb tisztába kívánt jönni a mai rendszertelenség és bírói önkény okaival. Az előadó úr ez okokat részint a bűnvádi eljárás, részint az anyagi jog terén keresi. IY. Az új bűnvádi pörrendtartás életbeléptetése szerinte csak fokozta a viszonyok rosszabbodását. Ennek egyik oka C. megszorított hatásköre a büntetés kimérése tekintetében. A Bp. 385. §-ának általában elfogadott magyarázata szerint ugyanis a kir. C. csupán a 92. §. helytelen alkalmazása vagy mellőzése czimén avatkozhatik bele a büntetés kimérésébe, ellenben ahhoz már nincs joga, hogy a 91. §. alapján enyhítse annak az egyén8
