Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)

A büntetés kimérésének reformja. A Magyar Jogászegyletben 1905. február 4-én és 11-én tartott vita [250., 1905]

nek tulszigorú büntetését, kire nézve a 92. §. alkalmazásának föltételei nem forognak főn. Ennek a fölfogásnak, melyet azonban részemről nem osztok s melytől egy ízben már a C. is eltért, természetes következménye, hogy a C. Ítéletei a büntetések tekintetében a két szélsőség, a tulenyhe és tulszigorú büntetések közt mozogna. De természetes az is, hogy a fölfogás sok esetben a 92. §. erőszakolt alkalmazására vezet. E szerint kétségtelen, hogy a Bp. életbelépése óta a 92. §. degene- rálása csak fokozódott.

Egy másik körülmény, mely az előadó úr szerint a hanyatlást fokozta, az esküdtbirósági intézmény életbeléptetése. Véleményem szerint azonban ennek semmi köze sincs a kiszabott büntetések mértékéhez. Fölhozza az előadó ur, hogy az esküdtek néha csak azért mentik föl a vádlottat, nehogy azt a törvénynek szerintük tulszigorú büntetése érje. Ámde ily esetben nem lévén bűnösséget megállapító verdict, büntetés kiméréséről egyáltalában nem lehet szó, így tehát az ily czimen való fölmentések nem hozhatók kapcsolatba a büntetéskimérés önkényszerűségével. A bűnösséget megállapító verdict sincs azzal kapcsolatban. Mert akármily czimen állapítják meg az esküdtek vádlott bűnösségét: a biró mindig megtalálja a törvényben a cselekmény büntetését, melyet azután tetszése szerint mérhet ki, egész függetlenül az esküdteknek a verdictben megnyilatkozó fölfogásától. A bíróság ily esetben is belátása szerint mérlegeli a súlyosító és enyhítő körülményeket és így az a körülmény, hogy vádlott bűnösségét az esküdtek állapították meg, nem teszi mássá helyzetét, mint a milyen akkor volna, mikor ő ítél a bűnösség kérdésében is.

Az előadó úr egyébként erre maga sem helyezett nagy súlyt. Szerinte az önkény és a sablonszerűség elharapódzásának tulajdonképi és legfőbb oka az anyagi törvény, mert ez a büntetés kimérésénél irányadó szempontok tekintetében egész tájékozatlanul hagyja a bírót. A tájékozatlanság okozója főleg az, hogy a Btk. általános része nem határozza meg a cselekmény beszámítását súlyosító és enyhítő körülményeket, különösen pedig a rendkívüli enyhitési jog gyakorolhatásának föltételeit. E mellett hibáztatja az előadó úr azt, hogy a törvény tulszéles büntetési kereteket bocsát a bíróság rendelkezésére, a nélkül,

9

у