Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
A büntetés kimérésének reformja. A Magyar Jogászegyletben 1905. február 4-én és 11-én tartott vita [250., 1905]
Dr. Baumgarten Izidor koronaügyészhelyettes : T. Teljes-ülés! Nagyon lekötelezne a méltóságos elnök úr, ha megadná az engedélyt egy rövid megjegyzés tételére. Igaz, hogy az idő nagyon előrehaladt, de úgy is okoskodhatunk, hogy ilyen élvezetes előadás hallgatása mellett az idő gyorsan múlt el. Azt is szokták mondani, hogy egy vízzel telt pohárban még egy rózsalevélke elfér, én pedig azt mondom, hogy egy ilyen élvezetes est keretében egy pár száraz szó is megférhet. Nem pro domo akarok beszélni, hanem pro lege és pedig kétféle értelemben, értve t. i. ez alatt a magyar büntető törvény- könyvet és azt a törvényt is, a melyről a budapesti kir. tör- szék egyik elnöklő bírája egy hires perben azt mondotta, hogy «a logika örök törvényének nevében». Nem akarok arra reflektálni, a mit a t. előadó úrnak rólam és az én theoriámról tetszett mondani, de a mit a büntető törvénykönyv rendszere ellen felhozni méltóztatott, hogy t. i. a normálbüntetés nincs meg a magyar büntető törvénykönyvben, ez ellen az imént említett kétféle törvény: a magyar büntető törvénykönyv és a logika nevében tiltakoznom kell. Ha van magyar törvényünk, a mely azt mondja, hogy «ha az enyhítő körülmények túlnyomóak, akkor szállj le a minimumig és alkalmazd azt, vagy közelítsd meg;» ha ugyanaz a törvény egy másik szakaszában azt mondja, hogy «ha túlnyomók a súlyosító körülmények, akkor alkalmazd a maximumot vagy közeledj feléje;» akkor én logikailag kizártnak tekintem azt, hogy valaki akkor, a midőn a büntetési tétel egy naptól egy évig terjedhető fogház, csupán enyhítő körülmények fen forgása mellett hat hónapot és egy napot szab68
