Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
A büntetés kimérésének reformja. A Magyar Jogászegyletben 1905. február 4-én és 11-én tartott vita [250., 1905]
69 hasson ki. Épen úgy ki van zárva logikailag az, hogy olyan esetben, a midőn tisztán csak súlyosító körülményeket állapíthat meg a biró, hat hónapnál csak egy nappal is kisebb büntetést szabhasson ki. Ha pedig ez a logika itélőszéke előtt nem kifogásolható és meg nem dönthető, akkor bizonyára kétségtelen, hogy azon ideális esetben, a midőn teljesen ellensúlyozzák egymást az enyhítő- és a súlyosító körülmények, az a helyzet áll elő, hogy a büntetés középmértéke a maximum és minimum közi arithmetikai középmértéknek felel meg s ez egy évi s egy napi fogház között nem lesz más, mint hat havi fogház. Ezt nem csak a törvény mondja, ezt az indokolás is szélesen kifejti. Ez a középmérték nem a kir. kúriának újítása, hanem tisztán csak'átvitele a judikaturába annak, a mi a törvényben foglaltatik. A normálbüntetési tétel nem képez új eszmét, hanem csak egy régi eszmének új alapra való fektetése. Hogy azután az életben miként fog beválni, az más kérdés. Azt hiszem azonban, hogy azt a szemrehányást, hogy a felületességre fogja a bírót kényszeríteni, legalább indokoltan nem lehet ellene felhozni. Ha azt látjuk, hogy az olyan széles büntetési keretek mellett az egész országban mindegyik törvényszéknek meg vannak a maga chablonjai az esetek rendkívüli nagy sokasága daczára és ezen chablonok nem csak a különböző vidékek és városok szerint különbözők — mert hiszen ezt helyi körülményekkel is lehetne indokolni - hanem azt látjuk a budapesti kir. törvényszéknél is, hogy a szokásszerű bűnösök igen jól tudják, hogy mikor gratuláljanak és mikor kondoleáljanak egymásnak ; hogy van tanács, mely szeret maximumokat megközelíteni, és van olyan is, mely szereti megközelíteni a minimumokat: akkor joggal mondhatom, hogy nagy tévedés azt hinni, hogy egy rendkívül nagy latitude lehetőségének esetében a bírák nagyon is aprólékosan fogják a finom nuance- okat mérlegelni, hanem ellenkezőleg, úgy okoskodik a bírói ész, hogy «a mire a törvény nem fektett súlyt, arra nézve tőlem sem várja, hogy valami nagy súlyt fektessek reá. A hol a törvény nagy szabadságot enged nekem, ott én individuálitá- somat fogom követni, nem pedig a konkrét eset által megjelölt utat i». 09
