Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
A büntetés kimérésének reformja. A Magyar Jogászegyletben 1905. február 4-én és 11-én tartott vita [250., 1905]
vannak argumentumai, melyek felett a puszta értelem csak mosolyogni tud. És ezért megvallom, hogy engem még az sem lepne meg oly nagyon, ha pl. a 336. §. hírhedt pontjaiba ütközö bagatell- lopásokra kiszabandó s csak az ismert «vérző szívvel» kiszabni képes hathavi börtönök kikerülése végett valamely ítéletben még furcsább kerülő utakat is találnánk. Dilettansszerünek, naivnak, csak «esküdthöz» méltónak látszik ez; pedig alapjában nem az s ha a t. előadó úr azt mondja : «mintha a rendes és rendkívüli büntetés közötti választásnál a bíróságok is mint esküdtek járnának el, kik inkább az érzés, mint az intellectus szavára hallgatnak és feloldva önmagukat az észszerű indokolás kötelezettsége alól ösztönszerüleg akarják megtalálni az igazság útját,» akkor a lélektani megítélésben nem jár helytelen nyomon, de szerény nézetem szerint nem felel meg teljesen a büntetés kimérése tekintetében az élet által a méltányosságra is alapított követelményeknek, ha azt egészen elítéli. Az értelem volna az ember egyedüli jogos uralkodója s még sem az, mely cselekedeteiben egyedül kormányozza. Épen ennek elismerése az enyhítő körülmények egész sorának figyelembe vételét maga után vonta. S a szakbíró, ki Ítélkezésében ezt egészen ignorálni akarná, elvesztené a contactust az élettel, mely az embert ilyennek alkotta. Ezért kell természetesebbnek találnunk, ha a hivatásának magaslatán álló biró maga is tiltakozik az ellen, hogy az esküdttel szemben oly megkötött szerepre kárhoztatva legyen. Értjük tehát dr. Doleschall Alfréd törvényszéki biró szavait, ki az U. L.-ban megjelent czikksorozatában (Videant Consules. U. L. 1903. 2.) védekezik az alárendeltség, tiltakozik a szakbíró szabad belátásának lenyűgözése ellen. Azt mondja, «nem képezheti a szakbirósági rendszer inhaerens jellemvonását, hogy a biró csak mennél szükebbre szabott marschrutában haladhat s az ítélkezés műveleténél kezét- lábát sulykokkal megterhelve, jobbára a törvényszakaszoknak, törvény szerinti minősítéseknek és fix büntetési tételeknek az egyes esetekre való reáhuzásában merítse ki tevékenységét.» 63 «3
