Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)

A büntetés kimérésének reformja. A Magyar Jogászegyletben 1905. február 4-én és 11-én tartott vita [250., 1905]

58

rozott enyhítő vagy súlyosító körülmények megjelölésével indokolni kénytelen legyen.

Ha ellenben nem tiltakozik jogérzetünk az ellen, hogy mindezen sajátosságokat quantité negligeablenak tekintsük, akkor megbarátkozhatunk a normalbüntetéssel is, melyet vastagon kifejezhető enyhítő s súlyosító körülményekkel passabilis könnyedséggel fel és leszállíthatunk.

Nincsen két egyforma levél, annál kevésbbé fa. Nincsen két teljesen egyforma arcz, annál kevésbbé ember. Szóval minél complexebb, több alkotó elemből állnak az összehasonlítandó egységek, annál kevesebb a valószínűség, hogy egymást minden részben fedjék. Ebben rejlik a Bertillon-féle rendszer egész nyitja, pedig ez csak külső jelekre és méretekre alapul.

Létezik-e már most egység, mely különbözőbb alkotó elemekből állana, mint egy bűncselekmény, mely felett a bírónak Ítéletet kell mondania.

Ha csak röviden jelezzük, hogy az eset a tett, a tettes, a sértett s a sociális körülmények végtelen combinatiójában jelentkezik, s hogy mindezek appreciálása nem is pusztán az elkövetés pillanatára, hanem kiterjed az előző és követő mozzanatok számbavételére is, akkor már ez sejteti velünk, mily veszély rejlik a normaleset suppositiojának a gyakorlati élet számára való felelőségcsökkentő túlkényelmes felkínálásában.

Hiszen a kész ruha is, mely meghatározott számok szerint van raktáron a kereskedőnél, hordható s némi igazítással áll is valahogy az emberen, de jól csak az a ruha fog állani, mely az ember testére lett szabva.

De a t. előadó ur nem bízik abban, hogy a bíróság egyáltalában tudna élni szabadságával és azt mondja, hogy a meddig tűlszéles büntetési keretek aránytalanúl nagyszámú büntetési egységeket bocsátanak a biró rendelkezésére, biztos iránytű nélkül — félénk hajósként a mérhetlen tengeren — a biró mindig a part mentén fog eviczkélni (61. 1.). «Ily módon előáll — mondja — az irodalom egyes ép oly fáradhatatlan, mint lelkes képviselői által örömmel üdvözölt — túltengése az enyheségnek, melynek kíséretében egyes, kivételes esetekben még feltűnőbb és visszataszítóbb az aránytalan szigor». (á4. 1.)

A t. előadó ur tehát kifejezetten kimondja, hogy a biró58