Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
A büntetés kimérésének reformja. A Magyar Jogászegyletben 1905. február 4-én és 11-én tartott vita [250., 1905]
57 aggály fog el, hogy az arithmetika veszi át az uralmat, mely a bírói mérlegelés terén mindig az élettől idegen formalismust jelentette. Nem épen így voltunk-e a bizonyítékok mérlegelésének felszabadulása előtti gyászos időben ? Amikor azzal vélték fékezhetni a bírói önkényt, hogy megállapították: egy tanú csak félbizonyíték, két tanú két annyit bizonyít, mint egy tanú, egy gyanús tanú bizonyítja felét a klasszikus tanú vallomásának, több jelenség csak egy negyed bizonyítók, sat. sat. És nem-e a büntetőjogi arithmetika másik gyakorlatiatlan eredménye a 49. T. U. H. által konstruált középmérték ? S ott vannak általában az áthághatatlan minimumok szabad mérlegelést gátló béklyói, a hat havi börtön, mely miatt már annyit hangzott fel a panasz. A veszély tehát ott kezdődik, mikor az általánosságban hasznos útmutatás formalis szabálylyá merevülvén, a bírót nélkülözhetetlen concretisálásában s individualisálásában vagy egészen megakadályozza (mint pl. az áthághatatlan minimumok teszik), vagy a felelősségcsökkentés ingerénél fogva is a formalis- musra csábítja, ami ellen a modern irány egész szelleme tiltakozik. Azok a sokszor szinte kifejezhetlen árnyalatok, melyeket csak az a biró ismerhet fel, ki előtt a tárgyalás közvetlenül lefolyik, ki a feleket személyesen megismeri, ki a tanuknak alig megrögzíthető — lényeges és lényegtelen — elbeszéléseit hallja ; ezek a jegyzőkönyv által nyújtott halvány képen teljesen elmosódott sajátosságok épen azok, melyek a felületes rátekintésre azonosnak látszó eseteket szorosan vett enyhítő és súlyosító körülmények hiányában is más és mássá teszik, s így a bíróban — ha a mindennapos Ítélkezés megszokása mesterséggé nem változtatta benne azt, aminek hivatásnak kellene maradnia, ha merő routinier nem lett belőle — külömböző reactiót szülnek, ami épen a büntetés kimérés nuance-ában talál adaequat kifejezést. Szükséges a törvényes büntetési tétel keretében a bírónak az ítélet kimérésére egy elégséges latitudeöt engedni, melyen belől szabadabban mozoghasson, anélkül, hogy a kiszabott büntetés mérvének a normálbüntetési mértéktől való eltérését liatá57
