Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
A büntetés kimérésének reformja. A Magyar Jogászegyletben 1905. február 4-én és 11-én tartott vita [250., 1905]
52 Hogy ha tehát a statistika a büntetések kimérésében látszólag divergencziát mutat is, nem magyarázza s menti-e ezt azon körülmény, hogy ezt az is okozta, mert a bírónak számolnia kellett azzal, hogy ő ugyanazon büntetési tételt a helyi és személyi viszonyok, a műveltség foka, a foglalkozás, a character és a cselekmény indító oka szerint végtelen különböző esetekre egyformán nem is alkalmazhatta? Nagyon messze vagyunk ma még a statistikának azon tökéletességétől, hogy az ez irányban is csak megközelíthetőleg megbízható képet nyújtson. Sőt hogy erre kiterjedő tökéletes statisztikát valaha is kapjunk, az maga is fogalmilag van kizárva. Mindazonáltal már e helyütt szükségesnek tartom megjegyezni, a mit már a Jogtudományi Közlönyben e kérdésről írott czikkemben kifejtettem, hogy a t. előadó úr javaslatainak azon része, a mely már a svájczi s a norvég munkálatokban is elfogadtatott, hogy t. i. már a törvény maga kimondja, hogy mit tart általánosságban súlyosítónak s mit enyhítőnek, figyelembe véve a tett objectiv súlya mellett oly momentumokat is, a melyek a tettes személyiségére, cselekményeinek rugóira, sőt a mennyire megegyeztethető az igazságossággal, még a társadalmi veszélyességére is vonatkoznak, mondom, a t. előadó úr javaslatainak ezen része ellen, mely kétségtelenül a panaszolt visszáságok egy jó részének enyhítésére alkalmas, kifogás absolute nem tehető. L>e súlyos aggályaim vannak azon továbbmenő javaslata iránt, amely — tekintet nélkül arra, hogy a törvényben az individualisálás keresztülvihetetlen s így ez szükségszerűleg csak a biró közvetlen észleletén alapuló mérlegelésnek szabadsága által valósulhat meg — a bíróság ezen közvetlen mérlegelési szabadsága ellen irányulna s ez a normálbüntetés javaslata. Mert a t. előadó úr a gyakorlatban észlelhető divergenczia megszüntetését vagy legalább csökkentését épen a normálbüntetés rendszerétől reményű. S szerény nézetem szerint a remény ezen irányban nem is alaptalan; de kérdés, hogy ha a judikatura ily szabályozás mellett egyöntetűbb képet fog nyújtani, ha a statisztika ugyan52
