Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Kármán Elemér: A kir. ügyészség és az előzetes eljárás [257., 1906]
83 szakítania, hanem kimondani azt is, hogy a hol felekről nem beszélhetünk, ott perről sem lehet szó s ekként az előzetes eljárás összes cselekményeit nem perbeli cselekménynek ismerve fel, azt a maga egészében teljesen separálni a tulajdonképi bűnpertől. A történelmi fejlődés adatai szerint a már érdemleges bírói határozatok alapuló inquisitio speciálisban a tulajdonképeni vizsgálat teljesen egybeolvadt az Ítélet alapjául szolgáló bizonyító eljárással. A mai reformált bűnperben ez az ítélet alapjául szolgáló bizonyító eljárás domborodik ki az összes perszakok körül s a Bp. 324. §-ának 1. bek. szerint az ítélet csak ennek a bizonyító eljárásnak az adataira alapítható; de fennmaradt e mellett a másik bizonyító eljárás is: a vizsgálat, a mely az alapos gyanú be- igazolását czélozza. Ettől lényegében a mi nyomozásunk nem, csupán nevében tér el, mert azt is részben a magistratus, részben a bíróság folytatja le. A további fejlődés ennélfogva az, hogy az előzetes eljárás teljesen levesse a bizonyító eljárás jellegét, és tárgyát kizáróan a vád alapjául szolgáló kutatás képezze. Ennek a kutatásnak az alakja, megjelenési módja a vádhatóság sajátságos hatósági eljárása, a mely teljesen elütő a közigazgatási hatóság intézkedéseitől, és a biró- ság vizsgálatától. A különbség nemcsak a szavakban rejlik. Bizonyítani csak ott lehet, a hol már tények szerepelnek, a melyek beigazolandók. Az előzetes eljárás czélja azonban nem a feljelentésben foglalt tények és előadások beigazolása, hanem áltálánosságban annak a kutatása, hogy hol sértetett meg a büntető törvény? A biró czélja az Ítélet. A büntető főtárgyaláson a bíróság a vádba helyezett lopás bűntettét vizsgálja, s a felhozott bizonyítékokat mérlegeli abból a szempontból, hogy kimerítik-e ennek a bűntettnek a tényálladé- kát. A vádhatóság kötelessége ellenben a társadalom folytonos szemmeltartása, nem a rendőri megelőzés, de annak a szempontjából, hogy mit kell elbírálás végett a biró elé vinnie. Miután azonban az emberi végesség és gyarlóság arra, hogy mindenkinek a tetteit láthassa, módot nem nyújt, a feljelentés az az út, az a fonal, a melyen az emberi élet labyrin- thusába behatol. Az előzetes eljárás tehát — akár nyomozásnak, akár vizsgálatnak nevezzük azt — nem arra tendál, 6* 353
