Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Kármán Elemér: A kir. ügyészség és az előzetes eljárás [257., 1906]
nemcsak hogy az Ítélkezés szabadságát veszélyezteti és az itélő- birót tulajdonképi hivatásával összeegyezhetetlen teendőkre kényszeríti, hanem másfelől az a körülmény, hogy az előzetes eljárást indítványok feletti határozatokkal zavarja fel s döntéseket tesz szükségessé: a vizsgálódás szabadságát teszi kétségessé. Nincs sajnálatosabb, szánalmasabb jelenség, mint az a vizsgálóbíró, a ki aktái alapján, felfegyverkezve a pa- ragraphusok özönével, a felett töpreng, hogy a vádhatóság által indítványozott tanuhallgatás avagy házkutatás szükséges-e az ügy jelenlegi állásában ? A bíró, a ki határoz akkor, a mikor nincs még felderített tényállás s azt sem tudhatja, mit fog a hivatkozott tanú mondani. Ez az, a mit a közbeszéd a vizsgálatok nehézkessége alatt ért. S ha a gyakorlatban fel-fel- merülő s olykor irodalmilag is megviiatott idevágó kérdéseket olvasgatjuk, úgy azok sokkal inkább forognak az előzetes eljárásnak az anyagi igazság kutatására nézve teljesen indifferens kérdések, mint az előzetes eljárással szoros kapcsolatban álló életbevágó tanulmányok közül, a melyeket legutóbb Adolf Weingart találó elnevezéssel a «Kriminaltaktik» nevén foglal össze. S nyilván a vizsgálatoknak a performához közel álló alakja az, a mely a kir. ügyészségeket arra inditja, hogy a nyomozások utján fejezzék be az előzetes eljárás túlnyomó részét. Hasonló jelenségekkel találkozott a német praxis is, a mint azt dr. Feisenberger bochumi ügyész a Zeitschrift für die gesammte Strafrechtswissenschaft XXIV. kötetének 715. lapján kifejtette. De mig a német Bp. 158. §-a ismeri az ügyészi nyomozást, addig a mi nyomozásainkra kevés kivétellel azt kell mondanunk, hogy azoknál a vizsgálatok legalább a praktikus szakszerűség szempontjából sokkal tökéletesebbek. A bírói előkészítő eljárás, m. t.t. ülés, az inqusitio traditiója, a melynek alapeszméje az volt, hogy a gyanú alapján rendeltes- sék-e el az inquisitio spcialis: a tortura? az inquisitio egész szelleme éled fel abban: dönteni akkor, a midőn még a tett felderítve nincs. Nem-e az inquisitio történeti maradványa a vádló és a bíró személy ugyanazonossága? A már elrendelt bírói vizsgálat alatt ma a vádhatóság csupán a szerepet játsza, mint az inquisitio korában a tiszti ügyész, t. i. hogy indítványokkal lép fel, de e vádja csak névleges, mert a vád cselekményeit a vizs76 340
