Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Kármán Elemér: A kir. ügyészség és az előzetes eljárás [257., 1906]
59 tiszti ügyész nemcsak vizsgálóbíró és vádló, de az Ítélethozatalnál a bűnper előadója is volt. Mindenesetre ez volt az eljárás az uriszékeken. A tüzetes és különböző törvényhatóságokra kiterjedő kutatás nyilván a legnagyobb változatosságra juthatna e téren, de az kétségtelen, hogy a fejlődés iránya a közvádlónak mind nagyobb hatáskört ad az előzetes eljárás irányítására, s részt abban a vizsgálódásban, a mely a vád felépítésének alapjául szolgál, de a vádemelés kérdésében, a mely a vád alá helyezéssel még teljesen egybeolvad, a vádelőkészítés s a bíráskodás eltérő functióinak az inquisitorius per folytán meggyökerezett egybevegyítésével csupán a véleményadás jogát tartja fenn a közvádlónak. A közvádló minden esetben tartozik véleményt adni az előzetes eljárás eredménye felől a magistratusnak, és hatalma arra már nem terjed ki, hogy a közhatalom nevében megállítsa a megtorló eljárást. Y. Fájdalmas emlékezettel gondolhat minden hű magyar arra, hová fejlődhettek volna a régi Magyarország jogintézményei, ha napkeleti elmaradottsága folytán az eszmék haladása nem proscribálta volna a maradisággal együtt a becsest is és ha az új jogszabályt hozók nem idegenekből, s ha honfiakból is, de nem olyanokból kerültek volna ki, a kikben a civilisatio iránti hódolat elfojtotta a történeti múlt iránti érzéket.1 Ennek a régi világnak két cardinalis bűne miatt szám- láltattak meg a közviszonyokkal oly szoros kapcsolatban álló bűnvádi eljárás napjai is: egyrészt a nemesek elleni és a nem nemesek elleni eljárás közötti szertelen különbség, a másik a jogszolgáltatás teljes particularismusa, a mely minden vármegyének külön jogot conservált.1 2 A történelmi fej1 Ősi intézményeink e rombolása már 1848-ban kezdődött, midőn az országbiró és tárnokmester helyett a franczia «független felelős minisztériumot» hozták be ; a «Karok és Bendek» helyét szintén francia népképviselet váltotta fel; a sajtószabadságot proclamálták ott, a hol soha sem volt törvényes censura; a Lafayette «nemzetőrei»-vei biztosították a polgári rendet. Arra, hogy régi intézményeink számtalanja a kor eszméihez alakíttassák, senki se gondolt. 2 A jogintézmények fejlődésére is áll az, a mit Széchenyi oly 3-29
