Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Kármán Elemér: A kir. ügyészség és az előzetes eljárás [257., 1906]
56 míg a II. József császár reformjaitól némikép megfélemlített nemesség előjogait az összes perekben a legnagyobb szélsőségekig kívánja alkalmazni, addig a nem nemes elleni periemét visszasűlyed a szolgabirói és úriszéki önkény szabályozatlanságába. Az előbbire vall az, hogy nem egy oly jogsértés, a melyben a criminalitást az inquisitorius per jogászai már felismerték, ebben a korban ismét, mint privatum delictum nyer elbírálást, ha nemes követte el. A bűncselekmények közjogi jellegének felismerése eredményezte a 18. században azt, hogy — a mint Bodó is előadja — a magánbűntettek közül mind több ment át a közbüntettek osztályába. Bodó szerint a publica delicta közé tartozik:1 confectió falsorum literalium instrumentorum, usus falsi instrumenti, excessus urbarii, adulteratio vini et monetae, s egyáltalán minden crimen falsi és stellionatus, addig a 19. század első felében, — a mint Czövek tanúsítja mindez privatum delictum, és polgári keresettel üldözendő: «az álarcza (larva); a leveleknek meghamisítások (falsificatio litterarum), a küldött leveleknek megsértéseik (missilium litterarum violatis), meggyalázás dehonestatio), hitszegés (perjurium), az urbáriummal való visszaélés vagy tsintalanság (excessus urbarii), a boroknak megvesztegetéseik és azokkal való tilalmas kereskedés, a vámok körül való tsintalanságok, ezirt való tsalás» és végül itt szerepel az actus majoris potentiae, s a damnum iniuria datum,1 2 a melyek körében a birságos bántalmak czímén a nemes ember egy egész sereg oly cselekménye bitorolta a polgári ügy privilégiumát, a melyek akkor már nemcsak a külföld, de a magyar elméleti jogászok — Vuchetich, Fabriezy, Szlemenics — jobb tudomása szerint is a megalkuvást nem ismerő criminális felelősség alá tartoztak. A nemesek e «tsin- talanságai» — risum teneatis amici — óvatos elbírálásával szemben áll a parasztok és nem nemesek elleni bűnperekben, mint azoknak fénypontja: a rabvallatás. A beismerés a bűnper lényege, annak kierőszakolása az előzetes eljárás főczélja. 1 Bodó : Jurisp. crimin. Pars. I. Art. I. §. X—XII. 2 Czövek István: Magyar hazai polgári magános törvény. 1822. II. köt. 320
