Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Kármán Elemér: A kir. ügyészség és az előzetes eljárás [257., 1906]
Az 1790/91-iki javaslatot Németh János személynöki itélőmester a «nemzeti Charakter»-rel egybe nem hangzónak ítélte.1 A legközelebbi javaslat, az 1827-iki nem is követte, hanem — némi malitiával szólván — nálunk szokásosabb módon az 1803-iki osztrák büntetőtörvényt vette át, összetömött munkájában : «A magyar államiság fejlődése, küzdelmei«-ben II. Józsefben elbizakodott bureaukratán kívül mást nem látván: jogszolgáltatási reformjait administrativ tevékenységével egy kalap alatt szólja le. Igénytelen nézetem szerint azonban e kérdés megítélésénél alig tekinthetünk valakit illetékesebbnek, mint azokat a magyar jogászokat, a kik nem sokkal II. József után, magasztalták reformjait, a kik közé első sorban Frank Ignácz, Czövek István, majd Szalay László is tartozik. Frank külön fejezetet szentel «A közigazság törvénye» czímű munkájának II. köt. 332—338. lapjain, dicső fejedelemnek mondván Józsefet, kinek «szertelen újításait a gyarló kor el nem bírta». Legtalálóbbak azonban Szalay Lászlónknak ép a büntető codificatióval kapcsolatban mondott szavai, »Publicistikai dolgozatok» ezimü 1847-ben megjelent gyűjteményes munkájának II. köt. 16. lapján: «József kormányzási rendszerének ellenei két külömböző táborra szakadtak. Az egyikben találjuk azokat, kik 1790-nek elején a föld felmérését, a lakosok összeírását tárgyszó irományokat megégették, kik állomásról- állomásra beszédeket tartottak az országba visszahozatott szent koro- hoz stb.; a másikban pedig azokat szemléljük, kik József eljárását, mint általában az alkotmányos formáknak, s nem egyedül a magyar corpus jurisnak elmellőzésével összekapcsoltat, nem helyeselhették ugyan, de kik mind azt, mi humanitárius szempontjából rendelkezéseit dicsőítette, mi által országlása a XVIII. század philosophiájával kapcsolatban állott, felkarolták : mert ők szinte impregmálva voltak a kor irányával s nézeteik a kormányétól csak annyiban külömböztek, mennyiben más eszközökkel szerették volna létesíteni egyeben kívül, a — életében nem, úgy sírjában áldott szabadelmű fejedelem szándékait.» Nyilván ez utóbbiak közé számíthatjuk Szirmay Antalt, a tiszáninneni kerületi tábla elnökét, a ki a javaslat eljárási részét szerkesztette, az első hazánkban, a ki az Ítélő és vizsgáló functio külümbözőségét felismerte. Hogy azonban a gyakorlat sem vonakodott olyannyira József reformjaitól, mint azt szánalmas dicsekvéssel ma is némelyek emlegetik, arra, is a mennyiben particuláris adatok értékkel bírnak, az is mutat, hogy Győr város és vármegye, midőn József 1788-iki büntető perrendje nekik a hétszemélyes tábla által alkalmazás végett megküldetett: nemcsak hogy alkalmazásba vették, de tüzetesen körülírt részlet kérdésekben kértek az alkalmazás iránt felvilágosítást a helytartótanácstól. 1 Dr. Fayer: Az 1843. bűnt. jav. anyaggyűjteménye. IV. k. LXXXVII. 53 323
