Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Kármán Elemér: A kir. ügyészség és az előzetes eljárás [257., 1906]
19 lina vetette fel legelőször a bűnvádi eljárásnak nehéz s tán még ma is megoldatlan örök problémáját; a melynek czélja a bűnösök erélyes üldözése a nélkül, hogy ártatlanok szenvedjenek, s elismervén a bűnvádi ügyek nagy jelentőségét: «grosse Sachen, welche des menschen ehr, leib, leben und gut belangen1» kiemelte azt abból a rendszertelen policiális körből, a melybe azelőtt az ordo juris kizárólagossága utalta. Az alapján fejlődött bírói gyakorlat: a gemeiner deutscher Inquisitionprozess tovább fejlesztve e cardinális alapelvet, messze kiható sajátságokat vont le belőle a bűnperre nézve. Teljesen új felfogását teremtette meg a per processuális előfeltételének : az ex officio való eljárásban, átalakította a bizonyítási jogot a tárgyi bizonyítás irányában, végül a bűnper fontosságát elismerte a felebbezés megengedésével. A bűnper megindítása ez elismert jelentőségénél fogva nem függhet a sértett fellépésétől, sem folytatása azoktól az esélyektől, a melyeket a processus ordinarius formalitásai felvetnek“, hanem a magistratus kötelessége «diligenter invigilare», hogy bűncselekmények el ne követtessenek, és a feljelentés hiánya ép úgy nem menti mulasztását, mint a Példabeszédek pásztorát «si lupus oves comedit et pastor nescit».3 Azokat az aggályokat, a melyeket ez eljárás jogosúltsága a világi jogászokban sokáig ébren tartott, a XVII. századig már javarészt eloszlatták az olasz practicusok kutatásai;4 tiationi cuiusdam Nebulonis aut Veneficae fidentes, imo eam extorquentes, tam foeminas, quam masculos etiam innocentes in squalidissimos carceres detrudunt, ubi tam diu cruciantur, torquentur et detinentur, ut malint ea fateri, quse nunquam fecerint, imo mortem sibi conficere quam foetorum Carcerum subterraneorum preferre. Pars 1П. Qu. СШ. n. 2. 1 Peinliche Halsgerichtsordnung Karls V. 1. 2 Carpzow: Practica Nova. Pars. III. Cap. CIII. num 42. «Taceo quod processus ordinarii saepissime multos annos durent, priusquam sententia audiatur definitiva et poena reo infligatur, plerique etiam processus ordinarii ex negligentia, defecto sumtuum, aliisve de causis et impedimentis plane intermittitur. 3 Carpzow. Practica nova. Ibidem. 4 Binding. Grundriss des deutschen Strafprozessrechtes. 5 Aufl. Leipzig. 1904. 9. lap.-289 2*
