Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Imling Konrád: A földbirtok mozgósítása [256., 1906]
42 igénytelen nézetem szerint, a magyar mezőgazdaság produc- tivitása szempontjából kell aggálylyal fogadni. Ugyanis a forgalom-szabadság nagy elvének alkalmazása azt a követelményt valósítja meg, hogy előmozdítja azt, hogy a földbirtok mindig annak a kezébe kerül, a ki azt megtartani képes és legmegfelelőbben tudja hasznosítani; vagyis a legjobb gazdához. Ez az a mit Schäffle hires mondásával kifejez: «die schleunigste Bewegung der landwirthsehaftlichen Anwesen zum besten Wirth.» Mit jelent ez, T. Teljes-ülés? Azt, hogy a ki nem képes megfelelően gazdálkodni, az nem is boldogul; tönkre megy, a birtok árverésre kerül és ez a folyamat mindaddig ismétlődik, a míg végre szakértő, szorgalmas, takarékos gazda kezére kerül, a ki azt megtartani képes, a ki többet termelvén azon a birtokegységen, ezáltal megélhetését, fennállását biztosítja, a mi egyúttal az egyedül helyes és igazi közérdek, mert a nemzeti termelést fokozza és ezáltal a nemzeti jövedelmet nagyobbítja. A megterhelés korlátozásának problémája szempontjából a legteljesebb elismeréssel hajlom meg az előadó úr ő méltóságának azon megjegyzése előtt, hogy arra kell törekednünk mindenkor, hogy a fogyasztási hitelt lehetőleg korlátozzuk és hogy minden hitel lehetőleg termelési czélokra használtassák fel. Ez egy olyan eszmény, ez egy olyan ideál, a melyet, azt hiszem, mindnyájan szeretnénk megvalósítani. Csak én, sajnos, gyakorlatilag nem tudom elképzelni ennek a keresztülvihetőségét. A mi tételes jogrendszerünkben van erre egy példa, van erre egy intézmény: az 1896:V. t.-cz. valósítja meg azt az elvet, hogy az állam gondoskodik arról, hogy a hitel tényleg productiv czélra alkalmaztassék, vagyis a hitelnek tényleg rendeltetésszerű felhasználását biztosítja ez a törvény, t. i. a filloxera által elpusztított szőlők felújítását, a hol mintegy korszakalkotó és úttörő munkát létesített a magyar törvényhozás, a mely külföldön is mintaképül szolgált. Itt látjuk megvalósítva azt az elvet, hogy az állam mintegy gyámkodóan gondoskodik arról, hogy a hitel tényleg arra a czélra használtassék fel, a melyre megszavaztatott és folyosíttatott. Csakhogy ez egy olyan szervezetnek egyidejű létesítését követelte meg, a mely szervezetnek fentartása rendkívül költséges, 23U
