Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
A büntetés kimérésének reformja. A Magyar Jogászegyletben 1905. február 4-én és 11-én tartott vita [250., 1905]
24 galma: perpetuae constans voluntas ius suum cuique tribuendi (Inst. I. 1. pr.) még ma is el nem halványult fényű napja a jog birodalmának, de csak megvilágítja azokat a kereteket, melyeket a polgári és a büntető bíró más más tartalommal tölt meg. A jogtalan cselekmény által felzavart társadalmi rend helyre- állítása másként megy végbe a magánjogi és másként a büntetőjogi területen. Bár a magánjogban is felötlik itt-ott a törekvés, hogy a cselekvés motívumai mérlegeltessenek, igy pl. a a birtok jó vagy rosszhiszeműségének vizsgálatánál, hogy az előbbi jogállapot helyreállítása az érzületre is reávesse intő árnyékát, igy különösen a személyiség védelme terén, mégis az, a mi a magánjogban csak kivételes jelenség, t. i. jogmegállapítás egyéni és társadalmi visszahatásainak figyelembevétele, az a büntetőjog terén az igazságosság kritériuma. A magánjog érvényesítését czélzó polgári perben a vezérelv még mindig a «de internis non iudicat prastor», a biró bár a tárgyalási elv a bizonyítás tekintetében mind szélesebb és intenzivebb alkalmazást nyer, az anyagi jogi kérdésben úgyszólván teljes passi- vitásra van utalva. A petitum határain belül csak a legritkább esetben jut abba a helyzetbe, hogy akár a jogvita lelki hátterét mérlegelje, akár a döntésnél czélszerűségi szempontok által vezéreltesse magát. Stammler finom logikájával szépen mutatja be a strictum jus és a bona fides (Gelindigkeit) egybevágását abban, hogy az előbbi biztos normát nyújt az igazságosságra a sajátos esetben, az utóbbi pedig arra utal, hogy az ítélő maga keresse és találja meg a helyes normát, azt hiszem azonban téved abban, hogy a büntetőjog az, a mely a «gelindes Kecht»et a technikailag formulázott szabály merevségével kizárta. Minden jogszabály, igy a büntetőjogi is, syllogismus. És igy igaz ugyan, hogy a büntetőjogi syllogismusban a propositio maior szigorú és hajlíthatatlan, de и propositio minorban, a büntetés kiszabásában a biró oly tág (s e miatt sokszor kárhoztatott) latitude-öt nyer, hogy a syllogismusból csupán a következtetés formális váza marad meg. Ez a büntetőjogban szabály, a magánjogban csak kivétel. Ha a büntetőjogban azt mondjuk, hogy igazságos az a büntetés, mely a bűnösségnek concret esetben megfelel, úgy csak megfordítjuk a fentebb felállított tételt, mert a bűnösség 24
