Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
A büntetés kimérésének reformja. A Magyar Jogászegyletben 1905. február 4-én és 11-én tartott vita [250., 1905]
utóbbi is hangsúlyozza az osztó és kiegyenlítő igazságosság — a dynamikai és statikai elv — közötti különbséget. Mikor magánjogi és büntetőjogi igazságosságról beszélek, csak a potiori különböztettem, s voltaképen a delictualis (ideértve e magánjogi delictumot is) és a nem delictualis területen uralkodó igazságossági elv eltérését kellett volna említeni, bár sietek hozzátenni, nehogy jogászi eretnekséggel vádoltassam, hogy az igy szétválasztott fogalmak távolabbi vonatkozásukban ismét egyesülnek. A suum cuique az egyenlőség gondolatát valósítja meg az igazságosságban. De egyrészt az egyenlőség nem önczél, mert csak addig ismérve az igazságosságnak, a míg a társadalom javának feltétele, másrészt pedig az egyenlőség a valódi igazságosságban arányosságot jelent. A társadalom ethikai világításban tehát a fiat justitia, pereat mundus — mint Ihering mondja — esetleg igy hangzik pereat justitia vivat mundus. Az igazságosság nem elvont fogalom, nem a «hart pour hart» jogi egyenértéke, hanem a társadalmi jólét gyakorlati megvalósítása. A jog egész területén, miként hangsúlyoztam, az egyenlőség arányosságot jelent, tehát a szabály viszonyba hozatalát alkalmazásának előfeltételeivel. Ehhez az arányosításhoz, mely a büntetőjogban a bűnösség fokának és a büntetésnek egyenlete (hogy mi az egyenlet alapja, arra még reátérek) a bíróra még egy további fontos feladat hárul: a repressio egyéni és társadalmi hatásainak mérlegelése, mely a bünösségi egyenleten kívül esik, de mely ép úgy corallariuma az igazságosságnak, mint az egyenlet helyes megoldása. A büntetés psycholo- giai és társadalmi reflexeinek e figyelembevétele a büntetőjogban ma többé-kevésbbé uralomra jutott tétel, a magánjogban ellenben csak alig sarjadzó igazság, mely csupán a jövő theo- retikusainak írásaiban gyökerezik, de a már élő jogban csak u. n. szocziálpolitikai melléktörvények segélyével tengődik. A delictumok terén érvényesülő igazságosság tehát első sorban az a mérték, melyet a bűnösség fokának meghatározásánál alkalmazunk. A bűnösség azonban oly fogalom, melyet a jog csak másodkézből kap, a mely voltakép az erkölcs globus intellectualisán fekszik s ezért a bűnösség constructiója és alkalmazása függ attól a viszonytól, melyben a jog az erkölcshöz áll. A stoikus bölcsészet hatása alatt körülírt igazságosság fo23 23