Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Imling Konrád: A földbirtok mozgósítása [256., 1906]
14 veit föld tulajdonosa, hanem a földesur részére teljesítendő szolgáltatások fejében volt a földesur adományos földje némi részének birtokában. A mikor tehát a földesur és az úrbéres közötti jogviszonyok birói rendezésre kerültek, főleg a mikor később az úrbéres a szolgáltatásoktól mentesen, teljes tulajdonul kapta meg a neki jutott területet: akkor gazdaságilag is helyes volt, de jogi tekintetből sem volt megtámadható, hogy azt a törvényileg biztosított területet — nem az ennek fejében birt egyes birtokrészleteket, hanem a térmérték szerint meghatározott területet, minél kevesebb, de minél nagyobb, előnyösebben megmivelhető birtokrészletekben kapja ki. Az úrbéri rendezés megtörténte után azonban a határ újabb tagosítása a birtokosok egy részének szavazatai alapján, tehát a másodszori tagosítás, valamint oly szabad kerületi községekben, a hol urbériség nem volt (a tulajdonosok teljes egyetértésének alig előforduló esetét kivéve), a tagosítás általában a tulajdonjognak oly brutális megtámadása, a melyet, még ha gazdaságilag szükséges is volna, mai alapjában nem volna szabad fentartani. Jogilag csak ugyanazt lehet a tagosítás indokolására felhozni, a mivel a kisajátítást indokoljuk: a közszükségességet, a közjó igényeit. Mert hiszen a tagosítás nem is más, mint kisajátítás, azzal az egy különbséggel, hogy a kisajátításnál a tulajdonos kárpótlásul a tőle elvett ingatlanért készpénzt kap, a tagosításnál más darab földet. De a tagosítás nem az általános közjó előmozdítására, hanem arra szolgál, hogy a tulajdonosok egy részének gazdálkodási hibái az okszerűen gazdálkodók rovására jóvátétessenek. A ki észszerűen gazdálkodik, az akár osztályok, akár elidegenítések alkalmával nem darabolja el az ingatlanokat annyira, hogy azok többé csak nehezen vagy éppen nem használhatók és mivelhetők; sőt az minden alkalmat felhasznál arra, hogy birtokát szerzések vagy cserék által czélsze- rüen kikerekítse. Annak tehát tagosításra szüksége nincsen; s uégis a birtokosok többsége által leszavaztatva kényszercserére kell lépnie és közre kell bocsátania azt a földbirtokot, a melynek könnyen és haszonnal megmivelhetővé tételére minden igyekezetét fordította és talán nagy anyagi áldozatokat hozott. 408
