Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
A büntetés kimérésének reformja. A Magyar Jogászegyletben 1905. február 4-én és 11-én tartott vita [250., 1905]
19 c’est de constater la simple existence d’un rapport entre diverses réalités extérieures». Mindenesetre érdekes azonban, hogy míg egyrészt a criminologia sikertelenségét hangoztatják, addig másrészt a büntetőjog alapjait féltik annak támadásától, elfelejtvén, hogy a szilaj hegyi patak, mely útjának kezdetén zuhogva és rombolva tör magának utat a sziklák között, a síkra érve a környező partok szántóföldjeinek és kaszálóinak termőképességét öregbíti. Nincs okunk a criminologiától félteni a büntetőjog alapját: az egyéni felelősséget. Az előadó úr szerint: «A megtorlás fogalmilag feltételezi a beszámítást, a beszámítás a bűnösséget, «az utóbbi az akarat szabadságát.» E eredőből részemről a mai büntetőjog számára csak a bűnösséget és beszámíthatóságot tartom elengedhetetlennek megjegyezvén, hogy a bűnösség az, mely a beszámíthatóságot feltételezi és nem megfordítva, miként az előadó úr nyilván lapsus calami folytán állítja (II. 6.). És ezzel elérkeztünk volna a legkritikusabb ponthoz, melyen állítólag leküzdhetetlen ür tátong a régi és új tan képviselői közt. Tagadhatatlan, hogy a kriminológusok közt számosán akadnak, kik szinte örömmel igyekeznek a beszámíthatósági ballast-tól szabadulni, hogy annál szabadabban űzhessék kis reformjátékaikat. De vájjon szükség- képeni következménye-e annak, hogy a kriminalitás reális megjelenését és okait kutatjuk, hogy determinista álláspontra helyezkedjünk és vájjon a determinismus igazán kizárja-e a beszámíthatóságot? A válasz, meggyőződésem szerint, az egyik kérdésre ép úgy tagadó mint a másikra. Hogy a kriminológia nem involválja a determinista álláspontot, az alig lehet vitás, ha figyelembe vesszük, hogy a kriminalsociologia művelői közt találjuk a belga abbé De Baets-t vagy az anglikán lelkészt, Dráhms-t, a ki a bűntettesről 1900-ban New-Yorkban közzétett munkájában azt a merész kijelentést tette, hogy «even the advance school of criminologists with few exceptions abound in attestations to the freedom of the will, without which the whole structure of criminal anthropological unification, legal as well as moral must of necessity fall to the ground» (The criminal 160). A mi a második kérdést illeti, mi sem áll távolabb tőlem, mint hogy az indeterminismus és determinismus évezredes küzdelmét belevonjam a vitába. Ma már a költő szava 2* 19