Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
A büntetés kimérésének reformja. A Magyar Jogászegyletben 1905. február 4-én és 11-én tartott vita [250., 1905]
«nach ewigen ehernen grossen Gesetzen, müssen wir alle, unseres Daseins Kreise vollenden» uralkodó tétele az emberi gondolkozásnak. A kérdésnek megoldhatatlansága, mely Kantot arre a kijelentésre indította, hogy az akaratszabadságot ugyan bizonyítani nem lehet, de bizonyítható, hogy léteznie kell, a mi arra a furcsa circulus vitiosusra vezetett, hogy a büntetőjogi és erkölcsi rendet az akaratszabadságra kell felépíteni, mert különben nem álhatnak meg, az akaratszabadság elfogadása tehát szükséges, mert különben nincs mire alapítani a büntetőjogot, ez számos kriminálistát, véleményem szerint helyesen, az alapjában bölcseleti problémának teljes kiküszöbölésére birt. Ha azonban ezt nem tesszük, úgy egyedül a determinista álláspont az, mely az egyéni felelősségre vonást lehetővé teszi. Míg ugyanis indeterminista felfogás szerint az ember pontosan egyforma feltételek mellett is ugyanazon külső és egyéni motívumoknak hatása alatt különbözően cselekedhetik, addig másrészt a de- terminismus arra tanít, hogy az ember az adott helyzetben a lehető cselekvések között azt választja, a mi egyéni sajátosságához képest a legmegfelelőbbnek látszik. Ilykép csakis a de- terminismus hozza kapcsolatba a cselekvést a cselekvő egyéniségével s épen a relativ indeterminismus az, a mi Baumgarten szavaival élve, az egyén nullificatiójára vezet, mert szerinte a léleknek keresztelt véletlen döntő az elhatározásra. Az indeterminista felfogás szerint a máskép cselekedhetés lehetősége nélkül nincs felelősség, a mi azt jelenti, hogy az ember ugyanazon helyzetben ugyanazon képzeteknek különböző őrzési értéket képes tulajdonítani. Ha ez igaz volna, úgy az ember (tetteit nem lehetne egyéniségére visszavezetni, vagyis nem lehetne azokért az egyénnek szemrehányást tenni, már pedig e szemrehányás a felelősséég lényege. Az ember bármennyire áthassa is az akarat szabadságának öntudata, gyakorlatilag determinista formula szerint Ítél embertársai fölött. így teszem, ha pl. a mélyen tisztelt előadó úr azt gondolta, hogy én mai felszólalásomban mint Fayernek tanítványa az általa Fayer ellen intézett concedálom egyébként igen hízelgő támadásra fogok reflektálni és most azt látja, hogy nagybecsű dolgozatának elvi alapjaival foglalkozom, úgy bizonyára nem azt fogja mondani, hogy a felszólalót szabad akarata birta erre, hanem azt, hogy én 20 20
