Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
Almási Antal: A negatív interesse a magánjogi tervezetben [254., 1906]
9 Másodszor, ha ettől el is tekintünk, vájjon lehetséges-e, hogy a T. a szerződés megkötéséből eredő kár mennyiségét szükségesnek találta külön és kifejezetten szabályozni, azon a jelen anyagban sokkal fontosabb főelvet pedig, mely meghatározná, hogy az itt kérdéses cselekményeket mily cselekvő- képességű egyén követheti el, mintegy hátsó ajtón egy alkalmazási tényállás részletezésekor csak úgy mellékesen engedte volna jogelvei közzé surranni? Megboszulta magát a T.-nél itt is az, mi más vonatkozásban számtalanszor üti meg a tanulmányozó figyelmét, hogy t. i. háromféle cselekményt és csak kétféle cselekvő- képességet ismer. Van a jogrendszerben sok oly cselekmény — mint teszem az önsegély, a jogos védelem, a jóhiszemű dologszerzés elidegenítő tényei a megszerző szempontjából, és más ehhez hasonlók — melyek a mellett, hogy öntudatos emberi tevékenységet képeznek, jogi hatásaikban a tiltott cselekmények és az ügyletek között lebegnek. Az elmélet ezeket közömbös tényeknek nevezi. A T. kötelmi jogában mint a törvényben meghatározott esetek szerepelnek. Ha a T. a gyakorlatot számos rázkódtatástól megakarja menteni, határozottan állást kell foglalnia második szövegében az iránt, hogy mely cselekvőképességű egyéneket tart elegendő érettséggel bíróknak ahhoz, hogy terhűkre a közömbös cselekményekből is joghatások keletkezzenek.1 Ha ezt azonban nem tenné is, afelől, nézetem szerint, semmikép sem térhet ki, hogy a szerződés megkötéséből eredt kárra vonatkozólag felállítandó jogelvbe befogadja a felelősséget megállapító cselekményhez vagy mulasztáshoz megkívánt cselekvőképességet tartalmazó jogtételt is. 3. Walter Brock1 2 a N. P. T. К. azon hiányát, hogy a szerződés megkötéséből eredő károkok tényállásának alanyi feltételeiről hallgat, csak homályosan érzi és azzal igyekszik 1 A N. P. T. K. ezen állásfoglalástól inkább ment maradhatott, mert benne a tiltott eselekmény nem oly általános kötelmi alap, mint a Т.-ben, és így nem keletkezhetik azon kérdés, hogy valamely cselekmény alanyi része a felsorolt kategóriák egyikébe sem sorozható. 2 Das negative Vertraginteresse, Berlin, 1902. 64. és köv. 157
