Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
A büntetés kimérésének reformja. A Magyar Jogászegyletben 1905. február 4-én és 11-én tartott vita [250., 1905]
16 illetőleg a közigazgatási bureau pártatlanságában és ember- ismeretében, mint a bíróéban, úgy ez egyéni érzés és meggyőződés dolga, melyet argumentumokkal alig lehet megmásítani. Ha egyébként az előadó úrnak a feltételes elítélésére vonatkozó minden argumentuma annyira talál, mint ama jóslata, hogy az európai kultúra talaján a feltételes elitélés befejezte pályafutását «— . . . mert legújabban Olaszország is a büntetőjog classicus hazája sajnálattal és tisztelettel bár, de azért mégis félretette a veszélyes újítást» —- holott, mint méltóztat- nak tudni, Olaszország ép a múlt évben iktatta törvénybe az intézményt, mondom, ha minden jóslata ennyire beteljesül, úgy talán van némi okunk remélni, hogy előbb-utóbb nálunk is meghonosodik e «közveszélyes» intézmény, melyre nézve Baum- garten legyőzhetetlen ellenszenve úgy látszik egyezik az Anatole France mágusáéval, a ki «vieux et savant n’aimait pás les nouveautés». Ha az igen t. előadó úr a büntetőjog újabb irányainak csak e kisebb hajtásait nyesegette volna, úgy nem volna több szavam, de ő az alapokat vonja kétségbe, forradalmi jellegüeknek nevezi az újabb irányzatokat és kitölthetetlen űrt lát a büntetőjog régi és új felfogása között. Szerinte utóbbival szükségképen együttjár a bűnösség fogalmának elejtése, mert az viszont feltételezi az akarat szabadságát. A bűntett eredményének megtorlása nélkül nincs igazságosság. Mindezek concrét javaslatának prsemissái és így bár önmagukban sem hagyhatnám szó nélkül, már csak ezért is köteles vagyok velük foglalkozni. Mindenekelőtt legyen szabad megjegyeznem, hogy az előadó úr dolgozatának folyamán úgyszólván kizárólag Liszttel folytat, megengedem igen szellemes és sokszor igen találó polémiát, s midőn így modern Néróként összes ellenfeleit egy fő ellen intézett csapással óhajtja leteríteni, figyelmen kívül hagyja, hogy Liszt már kezdettől fogva csak mint az olasz- és francziaországi mozgalmaknak egyrészt reflexe, másrészt mérséklőjeként initiálta a nemzetközi büntetőegyesületet, a Zeitschriftet és az egész jung-deutsche Kriminalistenschulet és sokban egész másként vonta le a krimalaetiologiai kutatások büntetőjog politikai következményeit, mint maguk a kriminológusok. Ha Liszt taktikai okokból vagy agitátori hevében egyszer-másszor így pl. müncheni 16
