Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
A büntetés kimérésének reformja. A Magyar Jogászegyletben 1905. február 4-én és 11-én tartott vita [250., 1905]
17 előadásán el is vetette a tudományos sulykot, úgy általában mégis messze mögötte maradt radicalismusban akár a criminal- anthropologiai szentháromság, akár Colajanni vagy Felice javaslatainak, a kik megannyian a mai büntetőjog ellen en bloc éltek semmiségi panaszszal, melyet a tudomány fóruma csupán korai- sága miatt utasított vissza, mert hisz az ügy még csak a nyomozás stádiumában van és egyelőre csak arra szolgáltat nyomatékos gyanút, hogy a mai büntetőjog ellen vádat lehessen emelni. Ha Liszt valamint nem kevésbbé Lombroso és társai a bűnösség és büntetőjogi felelősség kiküszöbölését tűzték ki czélul, úgy másrészt a criminalsociologiai irányzat legtekintélyesebb hivei élükön Tarde-dal épen arra törekedtek, hogy a bűntett társadalmi és biológiai okainak, valóságos megjelenési formáinak kutatását a tételes büntetőjog alapfogalmaival kibékítsék. Azt, hogy az újabb irányok, melyek képviselői csak abban értenek egyet, hogy a delictumot azon felül hogy büntetőjogi jelenség a társadalmi és egyéni élet tüneményének is elismerik, kivétel nélkül a socialisticus fejlődés szolgálatában állanak, csak az állíthatja, a ki nem ismeri Heine Wolfgang socia- lista képviselőnek éles támadását, melyet Liszt berlini jogász- gyűlési véleménye ellen intézett vagy nem olvasta Surskynak a Neue Zeit-ben (22. évf. 2. fűz.) megjelent czikkét, melylyel igazolni törekszik, hogy a criminalsociologiai irány sem általános emberi érdekek, hanem csak az uralkodó osztály érdekeinek védelmére fegyverkezett. A vád, melyet az előadó az általa criminalpolitikainak nevezett új irányok ellen emelt, korántsem új, hisz a boldogult Stenglein már 12 év előtt azzal gyanúsította a nemzetközi büntetőegyesület, hogy determinista felfogású 8oeialisták államveszélyes gyülekezete. Ha akadnak az újabb irányok művelői közt olyanok is, a kik, mint pl. Dorado, oda concludálnak, hogy «la sociologie criminelle doit se préposer comme but constant de rendre au juge la liberté de décision, que les codes lui ont enlevé, la suppression de ces codes toute au moins comme obligatoires, le rétablissement de l’arbitrage judiciaire proserit» vagy pl. mint Vargha Ferencz a jövő fejlődését abban látják, hogy a büntetőjog a sociologiának része lesz, úgy ez mit sem változtat azon, hogy a büntetőjogot az újabb irányzatok nagy részé- 250 t7 2
