Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 32. kötet (250-257. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 32. (Budapest, 1906)
A büntetés kimérésének reformja. A Magyar Jogászegyletben 1905. február 4-én és 11-én tartott vita [250., 1905]
11 hogy a 92. §. alkalmazható legyen. Ámde ez a propositio, legalább első részében, nagyon is kétes értékű. Azok az indokok, a melyek a Btk. szerzőjét annak idején arra indították, hogy a súlyosító és enyhítő körülmények felsorolását mellőzze, még ma is állanak. A modern büntető tvkvek többsége is azon az alapon készült, hogy a casuistica e téren nem válik be. Mert ha a törvény taxatíve határozná meg a súlyosító és enyhítő körülményeket : úgy a legnagyobb körültekintés mellett is hézagos fog lenni a fölsorolás; ha pedig a példázó módszert követi s egy generális clauzulával zárja be a sorozatot: ekkor az egész fölsorolásnak csak annyi jelentősége van, mintha az nem a törvényben, hanem valamely tan- vagy kézikönyvben foglaltatnék. Csak egyszerű kitanítása volna ez a bírónak, a mi pedig inkább a tudományba, mint a törvénybe való. E mellett azt is tapasztaljuk, hogy vannak kétes értelmű és olyan körülmények a melyek bizonyos esetekben enyhítők, másokban közömbösek, így pl. a büntetlen előéletet rendszerint enyhítőnek veszik, de ha pl. arról van szó, hogy egy biró megvesztegettette magát: ennél már nem enyhítő körülmény a büntetlen előélet, mert hiszen büntetett előéletű egyén biró nem is lehet. Sok hasonló esetet lehetne még felhozni, a melyek mindegyikére fölmerül a kérdés, hogy hallgatással mellőzze-e azokat a törvényhozó, avagy fölvegye-e az enyhítő vagy a súlyosító körülmények közé, felossza-e e körülményeket absolut és relativekre stb. ? Tehát nagyon is meggondolandó, hogy jövőre is a tudománynak és a bírói gyakorlatnak hagyjuk-e fenn a súlyosító és enyhítő körülmények méltatását, avagy leszögezzük-e ezeket a törvényben ? Mindenesetre nagy kérdés, vájjon az utóbbi eljárás javítaná-e a törvényt és biztosítaná-e a büntetés kimérésének kívánatos egyöntetűségét. Arról azonban már komolyan szó lehet, hogy a rendkívüli enyhítési jog használatának föltételei tüzetesebben határoztassanak meg, mint a hogy az a Btk. 92. §-ában történik. A reform súlypontja egyébként az egyes büntettek és vétségek törvényes büntetésének megállapítására esnék. Itt egyetértek az előadó úrral abban, ha a törvény büntetési tételei sok esetben nagyon is tágak, de ezt kiegészítem azzal, hogy más esetekben, legalább a rendes büntetési keretek nagyon is szükek. и
