Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
Fazekas Oszkár: A szabadalmi törvény reformja [249., 1905]
26 találmányok szabadalmi leírásai valóságos békót raknak, a mely békók őt is megkötik, a közérdeket is hátráltatják. Ezt az inconvenienst már több oldalról felismerték és találkozni lehet immár oly felfogással is, a mely a szabadalmi leírásoktól ez okból az ujdonságrontó hatást megjelenésük után bizonyos rövid idő múlva, — pl. három esztendő után, — egyáltalán meg akarja vonni, hacsak a szabadalom gyakorlatba nem vétetett. Erősen befolyásolja ez a meggondolás a bírói gyakorlatot is, a mely nagy — de talán nem elegendő —mértékben hajlik arra, hogy elméletileg azonos, de gyakorlati szempontból tökéletlenebb és ezért gyakorlásba soha sem vett korábbi szabadalmakon egy újabb és gyakorlatiasabb találmány kedvéért keresztülgázolj on. Egy feltűnő példáját nyújtja ennek az ú. n. NernstAim- pára nyert szabadalom, a melyet az azonos alapelven (a máso- rendü vezetők alkalmazása) nyugvó anterioritásoknak ellenére külföldön is, nálunk is megadtak. Az említett követelésben kétségtelenül van tehát egy jog- politikailag helyes mag, mert végre is a szabadalmi jogintézménynek nem az a czélja, hogy a kiforratlan műszaki eszmék megrögzíttessenek és még mielőtt az emberiség javát szolgálhatnák, megállíttassanak a fejlődésükben; már pedig a gyakorlatilag kivihetetlen találmányokra adott szabadalmak ezt teszik. Az ily szabadalmakból természetesen a tulajdonosnak sincsen haszna; méltán lehetne tehát kimondani, hogy a mi okulás meríthető belőlük, azé a ki azt gyakorlatilag értékessé tudja tenni. A szabadalmi jogintézmény alapeszméje különben is az, hogy az ipari versenyben biztosít annak kedvezőbb pozicziót, a ki az ipart előbbrevitte. Csakis a gyakorlatilag bevált és az iparnak tényleg javára szolgált találmányokra biztosított kizárólagosság lehet tehát az, a mire szükség van és a melytől a serkentő hatás várható. Kétségtelenül van bizonyos méltánytalanság abban, hogy a kutatótól minden ellenérték nélkül elvonjuk kutatásának bár csak elméleti eredményét is; de ilyen igaztalanságok az 290
