Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
Fazekas Oszkár: A szabadalmi törvény reformja [249., 1905]
életben ki nem kerülhetők. Az érdekek összeütközésénél nem lehet más szabályt alkalmazni, mint azt, hogy a kisebb érdekeknek a nagyobb előtt meg kell hátrálnia. Több versenyző közül is dijban csak az első részesül; a ki másodiknak, vagy harmadiknak érkezik be, — bár maga mögött hagyta a tömeget és érdeme csak egy hajszállal kisebb, mint az elsőé, — nincs jobb helyzetben, mint az utolsó. Ha figyelembe vesszük, hogy pl. csak Németországban 180 ezer körül van a megadott szabadalmaknak a száma, — Amerikában pedig hétszázezer körül, — akkor nem nehéz azt jósolni, hogy az a tendentia, a mely a hasznavehetetlen szabadalmak ballasztján könnyíteni törekszik, előbb-utóbb győzelemre jut. Nem merjük ezen megfontolások alapján azt a tételt felállítani, hogy az ipar szempontjából mindent újnak kell tekinteni, a mi gyakorlatilag meg nincs valósítva s hogy ujdonság- rontó anterioritást, — a mint a nyomtatványban lefektetett elvek megvalósítására szükséges idő eredménytelenül telt el, — egyedül és kizárólag a nyilvános gyakorlásbavétel képezhet. Erre tárgyunk szempontjából szükség sincsen. Mi nem kívánjuk a végső consequentiákat levonni és a nyomtatott szabadalmi leírásoknak az ujdonságrontó hatását bizonyos idő után általában megszüntetni, mert erre épen a mi viszonyaink mellett szükség nincsen. Fejtegetéseinkkel csupán azt a javaslatunkat kívánjuk támogatni, hogy a külföldi szabadalmi leirások pusztán azért, mert nyomtatványok, és mert néhány példányban Magyarországon is találhatók, anterioritást ne képezzenek. Ha őszintén akarunk a mai rendszerrel szakítani és csakugyan szabadalmi jogi oltalomra érdemesnek akarjuk minősíteni mindazt, a mi Magyarországon nem ismeretes, akkor ezt gyakorlatilag csakis az angol ujdonsági rendszer behozatalával valósíthatjuk meg. A nyomtatvány ujdonságrontó hatása a német elmélet szerint — s ezt vallja nálunk is mindenki, -—- puszta fiction alapszik. Az a körülmény, hogy egy találmány nyomtatásban le van írva, vagyis hozzáférhetővé van téve: azt a lictio iuris-t lépteti életbe, hogy az már ez által ösmeretes is, holott a minden életrevalóságot nélkülöző és a gyakorlatba 27 291
