Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
Fazekas Oszkár: A szabadalmi törvény reformja [249., 1905]
I. A reform czéljai. Igen tisztelt uraim! Szívesen olvassuk nap-nap után, hogy a röghöz kötött, porból lett és porrá válandó ember mily hatalom birtokosa a földön! Telve vagyunk önbámulattal, hogy a haladás mind rohamosabb és szinte elkápráztatva az eddigi sikerektől, már azt kezdjük hinni, hogy növekedésünknek határa sincsen. A szárazföld és a vizek leigázása után a légtenger megfékezésével foglalkozunk: szűknek találjuk a földgömböt s már-már kivetjük hálónkat a naprendszer többi bolygói felé. Tényleg mesés az a haladás, amelyet az emberi kultúra felmutat. Ha összehasonlítjuk azt az életmódot és azt a környezetet, amelyet magunk köré varázsoltunk azzal, amelynek leírását rég elsárgult pergament és papirus, kő- és cserép re- liquiákon találjuk megörökítve: oly mérhetetlen távolságát látjuk magunk előtt a régi és a mai ember kulturfokának, hogy nem csoda, ha a káprázat valósággal elkábít bennünket. Vizsgáljuk ennek a csodás haladásnak a tényezőit higgadtan az objektiv kutató szemüvegén át. Hasonlítsuk össze pl. erkölcsi felfogásunkat Plátó vagy Jézus Krisztus erkölcsi tanával. Mit találunk ? Azt, hogy a csodásnak látszó haladás e ponton nullává zsugorodik össsze, hogy megfeneklettünk kétezer év előtt, hogy az akkori erkölcsi tanok megvalósítása ma talán még távolabbi ideál, mint akkor volt. így vagyunk a képzőművészetek alkotásaival, így járunk ha a költészetet, a jogtudományt, vagy a politikát vesszük szemügyre. Eóma és Athén művészeit egyben-másban tán utói 1* 267
