Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
Fazekas Oszkár: A szabadalmi törvény reformja [249., 1905]
4 sem értük; szónokaikhoz és költőikhez még ma is iskolába járunk; politikájuk tartalmát és méreteit nem szűnünk meg csodálni; a római magánjog még tegnap tételes élő jog volt Európának egyik legnagyobb kulturállamában ... Egészen eltérő jelenséget tapasztalunk a tudományoknak egy másik kategóriájában; a fizika és a matematika, a föld- és néprajz; az élet- és lélektan, a természetrajz és a geológia stb. terén. Az ókor ismereteit ezekben a tudományszakokban egy gyermek naiv képzetei színvonalán állóknak tartjuk és megmosolyogjuk. Hogy a tudományok eme két kategóriájának melyek a megkülönböztető ismérvei, nem nehéz megállapítani. Ott, a hol az ember csakis önmagából merít, pusztán gondolkodásával épít, nem tartunk sokkal messzebb, mint kétezer év előtt. Ellenben a hol a külvilág megismerésén sarkallik a haladás, ott a modern tudományoknak minden esztendeje gazdagabb gyümölcsöket terem, mint amott évezredek. A kulcsot ehhez a sajátszerü jelenséghez nem kell, hogy tisztelt hallgatóim kezébe adjam. Ez a kulcs a műszaki téren való haladás. Mindaz, a miben a budapesti utcza, társadalom, család és tudomány, az egyénnek és az összeségnek életmódja, az antik Eómáétól különbözik, csaknem kizárólag erre az egy tényezőre, a műszaki haladásra, vezethető vissza. A fizikai ismeretek gyarapodásából és az azokra alapított alkotásokból támadt az a szédítő magaslat, a melyről az elmúlt évezredek kulturállapotára fölényesen alátekintünk. A műszaki tökéletesedés tehát annyi, mint az emberi nem kulturális haladása. Napjainkban az utczai suhancznak pl. az opera előadásán szemet kápráztatóbb látványosságokban, a közkönyvtárakban határtalanul intenzivebb élvezetben lehet része, mint a milyet Eómának leghatalmasabb zsarnoka a nép millióinak verejtékes munkája árán szerezhetett magának. Annál a jólétnél, a melynek akkor csak százak vagy ezrek örvendezhettek, ma sokkal különb jólétet élveznek a milliók. 268
