Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
99 tagtársunk a revíziót elvileg ellenzi. Dömötör tagtársunk pedig elvileg elfogadja a revíziót és csak azt ellenzi, hogy a revízió a kereskedelmi kamarákra bízassák. Nézetem szerint e két felszólalás, bár egyébként figyelemre méltó és tanulságos, a törvénytervezet vonatkozó intézkedéseit nem méltatta kellően. Éber Antal t. barátom ugyanis a német jelzálogbank-törvényre és annak tapasztalataira hivatkozott. Bár készséggel elismerem, hogy e törvényt és az e részben kifejlődött német gyakorlatot rendkívül jól ismeri, mégis, sőt épen ezért csodálom, hogy erre a példára hivatkozott, mert hisz az e téren ismeretes visszaélések nem az 1898-iki törvény érvénye idejéből valók; azelőtt követtettek el, sőt oly visszaélések merültek fel, a melyek ellen, mint pl. az ingatlanok túlmagas felbecsülése ellen, az itt tervezett revízió nem is adhat védelmet. A német jelzálogintézeti revíziót, a mely az ügykezelést állandóan ellenőrzi, nem is szabad a tervezet által a szövetkezetek tekintetében kontemplált revízióval összezavarni. A törvénytervezet ugyanis csupán azt írja elő, hogy a szövetkezetek ügykezelése minden második évben a kereskedelmi- és iparkamara által kijelölt egyének közül kirendelt szakértő által megvizsgáltatik. Nem állandó és az egyes esetekre kiterjedő felügyeletről van szó, erről a tervezet mitsem tud, hanem az ügykezelés időszakos felülvizsgálatáról. Ez nem jár oly mélyreható morális kötelezettséggel, mint a német jelzálogbanknál előírt állandó ellenőrzés és különösen bizalmi férfiúnak (Treuhänder) az illető részvénytársasághoz való odaültetése. A német jogból vett hasonlat tehát nem találó. De ha találó volna is, vagyis abban az esetben, ha a né- törvényhozás nem találta meg a módját a visszaélések kellő meggátolásának, mégis törekednünk kell arra, hogy jobbat találjunk és semmikép sem szabad lemondanunk a revízió fegyveréről és ezzel szabadságot adni bizonyos visszaélések zavartalan elkövetésére. A kamarák kijelölési joga ellen felhozták, hogy azok «az utolsó időben semmi egyebet nem csináltak, csak épen a szövetkezeteket zaklatták és hogy ellenségei a szövetkezeteknek». Bár azt hiszem, hogy ez a felfogás téves, mert pl. a maros7* 217
