Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
100 vásárhelyi kamara a maga kerületére azt mondja, hogy a. szövetkezetek kitünően működnek és állami támogatást kér részökre, mégsem kivánok e kérdés taglalásába bocsátkozni, mert nézetem szerint teljesen közönbös. Miről van ugyanis itt szó? Talán arról, hogy a kamarák revideálják a szövetkezeteket? Nem. Arról, hogy a kamara rendeljen ki revizorokat? Szintén nem; hanem pusztán arról, hogy a kamara tegyen előterjesztést a törvényszéknek az iránt, mely férfiak alkalmasak a kerületében arra, hogy a törvényszék által revizorokká, kirendeltessenek. — Ha volna Magyarországon fórum, a mely kereskedelmi szakismeretek, a könyvvitel és a pénztárvizsgálat kérdései szempontjából alkalmasabb a döntésre, mint a kamara, hozzá kellene járulnunk ahhoz, hogy az a fórum járjon el, de ha nincsen más fórum, a minthogy tényleg nincs is, úgy az ellenvetés merőben alaptalan. Az objektivitás kérdését illetőleg azt az egyedüli álláspontot tartom jogosultnak altruista és nem altruista szövetkezeteknél egyaránt, hogy a reviziót lehetőleg külső és szigorú közegekkel eszközöltessék. Az volt talán a revíziók főhiánya, hogy olyan szigorú, ellenséges érzelmű revizorok szerepeltek? ezek okozták a bajokat? Avagy nem inkább az, hogy az ellenőrzők nagyon is jó viszonyban voltak azokkal, a kiket ellenőrizniük kellett? Há pénztárainkat olyan egyének vizsgálnák, a kik a pénztár kezelőinek ellenségei, pénzügyeink, állami- és magángazdaságunk a mainál sokkal magasabb fokon állnának. Ha a szövetkezeteket illetné a választás, azok akkor járnának el helyesen, ha nem a pajtásaik közül választanák az ellenőrzőket. Ha pedig a szövetkezetek maguk nem is helyezkednek erre az álláspontra, a törvényhozásnak mindenesetre gondoskodnia kell a revizor pártatlanságáról és semmi esetre sem oldhatja meg a kérdést úgy, hogy az érdekelt szövetkezetek alakítsanak egy nagy központot és ez a központ jelölje ki a közkötelező erővel eljáró revizorokat. A mi a voltaképeni központi reviziót illeti, e részben némileg eltérek Éber Antal tagtársunk nézetétől. Az ilyen akár szövetkezeti, akár egyleti központi revízió helyes lehet akkor, ha az illető szövetkezeti központ tevékenysége maga ellenőrzés alatt áll. A tapasztalat is mutatja, hogy az Országos központi 218
