Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
88 ezen már létező hitelszövetkezetek vezetőinek, alapítóinak és a hozzájuk fűződő más egyéneknek milyen lényeges érdekük lesz valami módot találni arra, hogy ezen tilalom alól magukat kivonhassák, akkor azt hiszem, hogy nem állunk túlságosan messze azon feltevéstől, hogy a mennyiben ezen tilalmakat a szövetkezetekre nézve életbe léptetjük, ezen hitelszövetkezetek túlnyomó része át fog alakulni részvénytársaságokká, a melyek az üzletrészekkel ma folytatott komplikácziókat és a mai uzsorát ebben az uj mezben fogják folytatni, a mely tekintetben semmi nehézséget nem fog előidézni a kereskedelmi törvény azon intézkedése, hogy saját részvényeivel a részvénytársaság üzleteket nem folytathat, mert mindig fog akadni egy jótékony szindikátus, a melynek kezében lebegő részvények lesznek s a mely esetben ugyanott fogunk állani, a hol ma állunk a szövetkezeti uzsora tekintetében. Nem pusztán aggodalom kifejezése volt a czélom és tulajdonképen igen nehéz elérnem oda, hogy micsoda konklúzióra vezet az, a mit kifejteni bátorkodtam. Hogy ennek egyszer s mindenkorra elejét venni minden kereskedelmi társaságra nézve igen nehéz dolog, azzal tisztában kell lennünk. Azt hiszem, hogy ezt ellensúlyozni, ezen tilalmat tökéletessé tenni, ezen kártékony uzsorának, a mely a gazdasági elemeknek százait ragadta magához és azután tönkretette, végét vetni csak úgy lehet, ha ezen törvényes intézkedéseket gazdasági intézmények fogják kiegészíteni; ha t. i. ezen törvény életbeléptetésével s ezen korona-szövetkezetek életképességének megvonásával egyidejűleg fog létesülni Budapesten is egy olyan hitelszövetkezet, a mely lehetővé teszi, hogy vagyontalan, de keresménynyel bíró emberek improduktív hitelhez olyan feltételek mellett jussanak, a melyek természetesen drágábbak lesznek, mint a produktív hitel feltételei, de nem lesznek olyan nyomasztóak és súlyosak, hogy egyenesen azon existencziáknak aláásását idézzék elő. Én tehát ezen irányban oda konkludálok, hogy helyeslem a tervezet ezen rendelkezéseit, de azt hiszem, hogy a kormányzati bölcsességnek volna feladata, hogy a mennyiben a tervezet ezen rendelkezéseit törvény erejével életbeléptettük, egyidejűleg gondoskodjék arról, a mi a központi hitel- szövetkezet útján könnyen áll módjában, hogy t. i. kishivatal*06
